Most azon gondolkodom, hogy az a "bántás", hogy valaki már másodszor nem tartja be az ígéretét, az miért is van énértem? :)
De tényleg. Mert legszívesebben én sem tartanám be neki, amit ígérek. Azzal együtt, hogy ez elég nehezemre esne, mert általában amit mondok, azt komolyan is gondolom.
Szóval morfondírozhatok, hogy miért is van ez értem.

Igen, a vonzás teljesen természetes folyamat, Csak sokan nem figyelnek rá. Én is gyakran csak akkor döbbenek rá, hogy megvalósult, amikor megtörtént. (lásd az autós történet)

Hogy miért Titoknak nevezték? Szerintem ez marketingfogás. Ki ne lenne kíváncsi a titokra?

Szeretem Wolfot, de tény, hogy sok dologra nem figyelt fel az életében, például arra, hogy a gondolataival teremtette meg a lehetőségeit. Valószínű, elképzelte, min akar tenni, és - persze lehet, hogy elkezdett utána járni, - de az univerzum orra elé dugta az alkalmakat. Hogy élt vele, ez már az ő döntése volt (lásd: motorozásom története)

Természetesen neki hinnie kell abban, hogy minden az embertől függ, különben nem tudná képviselni amit csinál.

A cselekvés fontosságát nem vonom kétségbe, viszont konkrétan én semmit nem tettem se a motorozás, se az autózás, se a csokis nápolyi, se a telefonszámom megmaradása ügyében.

Amikor cselekedni kell, akkor a cselekvési lehetőséget hozza elénk az Univerzum. Ha azt nem vesszük észre, akkor maradunk ott, ahol vagyunk.

Sanyinak néhány kérdésére a válasz: "Lehet folyamatos sikert teremteni vele? - Szerintem ugyanúgy nem, mint semmi mással sem. Több dolog befolyásolja az életünket.

Mindig ügyelned kell a gondolataidra? - Ártani nem árt. :) De tény, hogy nem lehet.

"Mi van, ha véletlen elkalandozol negatív irányba? Összedől, amit addig építettél?" - Előfordulhat, bár ugye sok gondolat nem tudatosul, ezért ilyen felmérésem nekem nincs. Viszont azt néhányszor észrevettem, (persze utólag), hogy volt ami azért nem vált valóra (akkor), mert épp egy másik volt beteljesülőben, és a kettő kizárta egymást.

Én mint Secret "hívő", néhány példán keresztül válaszolok a kérdésedre. Mindenki azt következtetheti ki belőle, amit beleillik hitrendszerébe, beállítottságába. :)

1, Gimnáziumban - akkor még híre-hamva nem volt ennek a látásmódnak - tanultunk Michelangelo Dávid-szobráról, és mint kis tini, gondoltam, milyen jó lenne egy ilyen testű pasi. Eltelt sok-sok év, megismerkedtem egy férfivel, akivel együtt is voltunk egy jó ideig, azután szétváltak útjaink. Ebben az időben már tudatosabb voltam, és elkezdtem gondolkozni, hogy valójában mi is tartott össze minket ennyi ideig, Nem szerelem, nem érdek, sem lelki vonzalom. Sokáig értetlenül álltam az eset előtt. És egyszer csak bevillant: olyan teste volt, mint a Dávid szobornak.

2,Szeretem az autókat. Mindig megcsodálom a különleges kocsikat.
Egy alkalommal éppen az aktuális öreg járgányommal álltam a piros lámpánál, amikor mellém gördült egy meggyszínű csoda. Átpillantottam, és átfutott az agyamon, hogy de jó lenne egyszer egy ilyenben ülni. Sorra vettem az ismerőseimet, senkinek sem volt sportkocsija. Képzeletemben legyintettem egyet, és tudomásul vettem, hogy ez nem fog megtörténni. Abban a pillanatban, úgy ahogy volt, ki is ment a fejemből az egész.

Hetekkel később megismerkedtem valakivel, akivel egy egyszeri közös ügyünk volt. Felajánlotta, hogy elvisz kocsival a programunkra. A megbeszélt időpontban egy ezüstszínű, Mazda típusú sportkocsi gurult a ház elé. Elmentünk, elintéztük a dolgukat. A férfit soha többet nem láttam.

Néhány hét múlva, újra piros lámpánál várakoztam, amikor mellém hajtott egy kabrió. Ahogy ránéztem, automatikusan indult a gondolat:”De jó lenne egyszer egy ilyenben ülni….,” amikor hírtelen rádöbbentem: de hiszen már ültem...

3, Nem vagyok túl kívánós, de egy alkalommal, úgy ettem volna egy kis csokis nápolyit. Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy vásárlásnál vagy elfelejtkeztem róla, vagy siettem. A lényeg, hogy nem vettem nápolyit. Egy hétvégén csoport programom volt. Az első szünetben mivel kínáltak meg? Csokis nápolyival.

4, Sokszor elnéztem a hatalmas, tekintélyes motorokat, és a rajta ülő embereket. Elgondolkoztam azon, hogy aki hátul ül, annak teljesen meg kell bíznia a vezetőben, és tökéletes összhangban kell mozogniuk – főleg az irányváltoztatásoknál – hogy az úton maradjanak, és jól vegyék az akadályokat. El-elképzeltem, hogy vajon én meg tudnám-e ezt tenni?

Egy hétvégén régi ismerős hívott meg magához. Már jó ideje ott voltam, amikor betoppant egy férfi, akiről később tudtam meg, hogy motorral jött. Éreztem, hogy itt az alkalom, hogy kipróbáljam magam, de bevallom, féltem. Pedig annyiszor elképzeltem a jelenetet, amint a hátsó ülésen ülök. Csak húztam az időt, és nem mertem megkérni a férfit, hogy vigyen el egy körre.

Már estefelé járt, - és erősen valószínű volt, hogy elszalasztom az alkalmat, - mire erőt vettem magamon. A motor tulajdonosa szívesen teljesítette a kérésemet, igen ám, de csak egy bukósisakot hozott, és motoros ruhára is szükség lett volna. Úgy tűnt, hiába az elhatározás, mégse válik valóra a kívánságom. Ám kiderült, hogy a vendéglátónak véletlenül(?) éppen van egy régi bukósisakja, meg motoros ruhája is.

Felöltöztem, és elindultunk. Hihetetlen élményt éltem át!l.

5, Ismerősöm esete, aki, ha ilyesmiről beszélnék neki, elküldene a melegebb éghajlatra.
Évekkel ezelőtt indult a képviselő választáson. Megkérdeztem, hogy miért akar bekerülni a polgármesteri hivatalba, és azt válaszolta, hogy képviselni akarja a munkahelyét. Végül nem sikerült bekerülnie, viszont néhány hónap múlva megválasztották vezető helyettesnek. Mikor azt mondtam neki, hogy -"Na, látod, megvalósult a kívánságod, képviselheted a munkahelyedet" (mert ilyen pozícióban igen sok dolga van az embernek a hivatalban) úgy nézett rám, mintha a Marsról jöttem volna.

6, Barátnőm, válása után párt keresett magának. Tudatosan arra törekedett, hogy nem apát keres, hanem társat. Néhány hónap múlva meg is találta. Az új férj enyhén szólva nincs jóban a barátnőm gyerekeivel.

7, Bónusz vonzás: Van egy régi telefonszámom, ami a kedvencem, mert személyes számok vannak rajta. Viszont úgy álltam, hogy nem volt pénzem feltölteni a kártyát, pedig lassan közeledett az érvényességének határideje. Néha átfutott az agyamon, hogy miből fogom feltölteni? Legnagyobb meglepetésemre az utolsó nap kaptam egy sms -, hogy hűségem jeléül feltöltötték a kártyát, amit újabb egy évig használhatok.

Hogy ki mit szűr le a történetekből, hol keresi a magyarázatokat, az okokat,......
:)
Én leginkább az eredményt nézem. Nekem az a fontos.

Lehetséges, hogy az egóé. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ezt most jónak találod, vagy rossznak?