Animer teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Animer teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Nahát !
2009. nov. 08. vasárnap 20:10
/Hogyan vonzzuk be lelki társunkat, illetve hogyan ébredünk rá, hogy ki az? /

Most látom Buddhanita, az adatlapodon, hogy masszőr is vagy :-))) Én is az vagyok, gyógymasszőr, és ezt a szakmát oktatom is. :-)))

Kedves Buddhanita
2009. nov. 08. vasárnap 20:06
/Hogyan vonzzuk be lelki társunkat, illetve hogyan ébredünk rá, hogy ki az? /

Hát, jól felkavarhatott az a meditáció téged, kiváncsivá is tett, belőlem mit hozna ki egy ilyen...
A jól el vagyok, az nálam azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott vagyok, nincs bennem düh, félelem, aggodalom, stressz és ehhez hasonló negatív érzelmek. Viszont megélek megelégedettséget, nyugalmat, biztonságot, stb. Tudom már az is boldogság, hogy nincsenek gondjaim, értékelem is ezt, főleg mert tudatosan alakítottam stresszmentessé az életem.
De a lelkitárs hiánya egy olyan erős hiányérzet, amiről nehéz megfeledkeznem. Ezt sem barátok, sem izgalmas programok, sem semmi nem pótolja. Talán ezért is passzintották a nőt a férfihoz már a Teremtés idejében, mert ez így kerek, így természetes. Nekem ez a természetesség hiányzik.
Nem vagyok ettől depressziós vagy lelkibeteg, csak szeretném, ha megtalálnám a másik felem. A rendelést kb 2 éve leadtam, úgy ahogy kell, de semmi...pedig felkészültnek érzem magam. Talán rossz a karmám...
Olyan csendtáborba én is elmehetnék egyszer, vagy valamilyen feltétele?

Kétkedés
2009. nov. 07. szombat 00:42
/Hogyan vonzzuk be lelki társunkat, illetve hogyan ébredünk rá, hogy ki az? /

Talán itt a helye az én dillemmámnak:
Jó darabig (miután kellő számú rossz (de hasznos) kapcsolatra, valamint ebből eredő önismeretre tettem szert, jól el voltam magamban.
De aztán úgy gondoltam, ha jól elvagyok magamban, akkor sosem vonzom be a lelki társam (másfélére nincs szükségem).
Így átálltam egy nyitott-várakozó álláspontra, mondván, majd megtalál az érzés, a szerelem, a társ. De nem kopogott senki az ajtómon.
Ezután a keresés fázisába fogtam, kitártam ajtómat, és ki is sétáltam rajta, hátha belebotlok abba, akit nekem szánt a sors. Először volt egy listám az elvárásaimról, és rengeteg szánalmas randevúm.
Majd végső elkeseredésemben eljutottam oda, hogy egy szempont maradt: érintse meg a lelkem, semmi más nem számít. De senki nem érinti meg.
Jelenleg ott tartok, ahol elkezdtem: Itt vagyok még nagyobb önismeretért ácsingózva...

Kérdezem: Jó úton haladok? Vagy valahol elvétettem valamit?