tvir teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

tvir teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Nem irigylem a barátnődet... Hát, arról fogalmam sincs, hogy mit
2010. nov. 29. hétfő 12:22
/Megérzés vagy képzelgés?/

Nem irigylem a barátnődet...

Hát, arról fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő. Segítőséghez lenne még mit tanulni...;)

De nem adom fel, próbálkozom újra-újra..:) Meg megyek Ildikóhoz decemberben.;)

Lehet, hogy non-stop szívnyitást kéne gyakorolnom???
2010. nov. 29. hétfő 12:16
/Megérzés vagy képzelgés?/

Erre írtam, a fejnehézséget, és hogy ritkán jönnek érzések. Vagy lehet, hogy nem is veszem észre őket. a szívnyitásnál is inkább érzeteim vannak, nem érzéseim.

Lehet, hogy non-stop szívnyitást kéne gyakorolnom???

Ui: De azért nem úgy kell elképzelni, mint egy ész vezérelt, kiégett valakit...;) Bár sokat agyalok, a másik oldalon, pillanatok alatt elbőgöm magam, ha átérzek valamit, akár filmben, akár az életben.

Az elejével egyetértek ("Miért baj az ha vége lesz mindennek?
2010. nov. 29. hétfő 11:52
/Önmagát reklámozó "megvilágosodott mester"/

Az elejével egyetértek ("Miért baj az ha vége lesz mindennek? Miért kellene fenntartani ezt a létformát?"), annak ellenére, hogy be kell valljam, nem tartok ott, hogy ne féljek tőle.... De pont emiatt eszem ágában sincs 2012-vel foglalkozni, lesz, aminek lennie kell, ellene úgyse tudok tenni.

Azt a felét viszont nem értem, hogy miért ne figyelhetnénk oda a bolygónkra. Vagy már rég el lett rendelve, hogy el kell pusztulnia? Nem hiszem, hogy Isten előre eldöntötte, hogy hány milliárd évet a Földnek... Szerintem ez a tetteink következménye, ami nem biztos, hogy baj, ha így történik, (talán az emberiség tudatossági szintjét fogja mutatni, és eszerint lépünk tovább). De ha ez a tetteink következménye, akkor igenis aktív részvevői vagyunk és miért kéne most feltenni a kezünket, hogy akkor már úgyis alig van esőerdő, azért a kevésért már kár fáradni.

Szerintem éppen úgy kell élnünk az életünket, hogy bármi is lesz, az értékeinket képviseljük. Valahol a fizikai síkhoz is tartozunk, miért ne figyelnénk rá, törődnénk vele? Ez egy másik véglet. És hogy ez miért lenne Isten ellenére?? nem értem

Alapvetően Sanyi-féle, mert nála kezdtem el.;) Bár azóta én
2010. nov. 29. hétfő 11:29
/Megérzés vagy képzelgés?/

Alapvetően Sanyi-féle, mert nála kezdtem el.;)
Bár azóta én magamban megkülönböztetek egy céllal történő, probléma megoldó meditációt, és egy elme kiüresítést, elcsendesedést. Nehézségeim főleg az elsővel vannak, vagy legalábbis ehhez kértem segítséget.

A képekkel dolgozó meditáció (imaginációs) általában könnyebben megy. Ha egy önmagában feltett kérdésre várom a választ belülről, azzal van leginkább gondom. És nem mondom, hogy soha nem kaptam választ, van, hogy "bevillannak" dolgok, de elég ritkán, és ritkábban mint régen.

Van, hogy irányított meditációt végzek, vagyis hallgatom az "instrukciókat", máskor meg inkább magamban, csendben indulok neki.
Biztos az is akadályozó lehet, hogy még mindig kicsit "fejnehéz" vagyok, vagyis nehezen jöhetnek be olyan válaszok, amik "pusztán" érzelmek, vagy energiák. Lehet, hogy emiatt beszűkítem a kört akaratlanul is, mert nem vagyok minden közlés szintre elég nyitott. Valószínűleg ezért tudom a képeket könnyebben feldolgozni, vagy válaszként értelmezni.

Nem tudom milyen részletes leírásra gondoltál. Válaszoltam a kérdésre?

Csaesz van ötleted hogyan?
2010. nov. 29. hétfő 11:18
/Megérzés vagy képzelgés?/

Ez is megfordult már a fejemben. De nem tudom, hogy tegyek ellene...
Azt mondod, hogy tudatosítsam meditációban magamban, hogy én vagyok a gátló? Csak nálam ez az önostorozó dolog eleve megvan, tudom, hogy biztosan én nem csinálok valamit rosszul. Persze azt is értem, hogy ezt csak a felszínen mondom, és más lenne belátni, hogy mélyen ugyanezt teszem.

Azt viszont nem értem, hogy segítséggel miért megy? Szimbólum terápián egyszer sem volt, hogy ne jöttek volna képek és ne vittek volna tovább, akár zokogás közepette is. Pedig az valahol hasonló egy imaginációs meditációhoz.

Csaesz van ötleted hogyan csináljam? Előre is köszi.

Mindig innen próbálok kiindulni, mondván, hogy megfelelési vágy,
2010. nov. 29. hétfő 11:10
/Megérzés vagy képzelgés?/

Mindig innen próbálok kiindulni, mondván, hogy megfelelési vágy, akkor biztos innen ered a dolog, de annyira nem ilyenek a szüleim. Írtam erről, tény, hogy tanulni kellett,de soha nem éreztem, hogy nem magamért szeretnének.

Gondoltam arra, hogy Anyu is kicsit kemény magával, esetleg másoltam a mintát... nem igazán elégedett magával soha, még talán ez lehet.

Iskolás, óvodás dolog sem rémlik, de nyilván mélyebbre kell menni, mert sokszor az ember nem emlékszik olyan sztorikra, amik meghatározóak lehettek.

Pl. egy szimbólum terápián (vagy talán máshol), feljött egy olyan eset, amire nem is nagyon emlékeztem már. Az osztály előtt kellett mindenkinek egyesével felolvasnia, és nekem nem ment jól. Talán harmadikosok voltunk, és én mindig 5-söket vittem haza, akkor meg 3-ast kaptam, de volt mellette egy megszégyenülés is... Nem tudom, hogy egy-egy ilyen eset mekkora erővel bír. De egyértelmű, hogy már akkor bennem volt a megfelelési kényszer.

Ezzel közel lehetek a tűzhöz... mert a megfelelési vágy szintén
2010. nov. 29. hétfő 11:02
/Megérzés vagy képzelgés?/

Ezzel közel lehetek a tűzhöz... mert a megfelelési vágy szintén meghatározó kérdés nálam..

Fogalmam sincs mit gondol rólam őszintén az apósom (nem beszéltünk róla ;) Alapvetően szeretnek, szerintem legfőképpen mert támogatom a fiúkat, és látják, hogy kiegyensúlyozott mellettem. Valószínűleg ez az én görcsöm, és neki fontosabb az előbb említett, mint az, hogy mindig képben legyek, melyik verset idézte, vagy mi történt a történelemben az adott évben...

Megpróbálkozom majd ezzel a megközelítéssel is, de a lényeg a meditáció kezelése lenne, hogy erről mit gondoltok.

Köszönöm a segítséget.

Azt érzem, hogy az önbecsülés, értékelés a legnagyobb
2010. nov. 29. hétfő 10:55
/Megérzés vagy képzelgés?/

Azt érzem, hogy az önbecsülés, értékelés a legnagyobb feladatom, de hogy kegyetlen lennék magammal... de lehet, hogy ez megfogalmazás kérdése, vagy a mérték kifejezése.

Nem, nem kapok ilyen tükröt. Sőt... lehet, hogy hülyén hangzik, de az emberek többsége kedvel (bár a férjem szerint mindent meg is teszek érte, hogy így legyen...:(, tény, hogy nehezen konfrontálódom, de ne senki nem "kegyetlenkedik", de még nem is rosszindulatú vagy ilyesmi.

De igazából nem is a konkrét példa, amivel kapcsolatban nagyon segítségre van szükségem, hanem a meditációval kapcsolatos elakadás.

a segítségetekre lenne szükségem..
2010. nov. 29. hétfő 04:54
/Megérzés vagy képzelgés?/

Az előzményben leírt meditációs elakadásaimra húztam egy tarot kártyát. Kardok Kilences - Kegyetlenség: "A kártya arra a tendenciára utal, hogy kegyetlenül leértékeled önmagad."
"Kérdés: Ki ítélt el régebben?"

Gondoltam ez arra utal, hogy olyan eredményeket várok a meditációban, ami túlzás, szigorú vagyok önmagammal, stb. Ok, vegyük a kérdést, úgyis valahogy fellelkesültem miután kiírtam magamból ezt a dilemmámat... Kiítélt el régebben? Hát, nem jött válasz....:( Pedig elég mélyen voltam, próbáltam elfogulatlanul várni, de nem.

Szóval megint itt a kérdés. Most én vagyok szigorú és nagyok/helytelenek az elvárások,mások megtapasztalásaihoz akarom hasonlítani a magamét vagy tényleg ez a helyzet és valami valóban nem működik??? Nem értem... Mit csináljak másképp?

Nagyon sokat segítene, ha megírnátok a meglátásaitokat.
Köszönöm, Virág

ha magad sem tudod, hogy mi az, akkor hogy feltételezed, hogy eg
2010. nov. 28. vasárnap 14:58
/Megérzés vagy képzelgés?/

ha magad sem tudod, hogy mi az, akkor hogy feltételezed, hogy egy állat is képes rá?
Érdemes előbb megtapasztalni, mielőtt nyilatkozol róla, szerintem.
senki nem mondta, hogy az értelmet teljesen mellőzni kéne, csak a helyén kezelni, más "információszerző" képesség/forrás mellett