Azért mert túl komolyan vesszük az életet félünk a következményektől. Tudatunkat áttesszük a negatív múltunkból fakadó negatív jövőképünkbe. Hol a múltban vagyuk hol a jövőben. Csak a jelenben nem tartózkodunk soha. Ha a jelenlétben vagyunk az Itt és Most-ban akkor nem érzünk félelmet, ott csak a szeretet van-tudják ezt azok akik már megtapasztalták. Illetve mindannyian tapasztaltuk valamikor még az anyaméhben, vagy még kisgyerekként aztán ahogy tanultunk magunkévá tettük a környezetünk félelmeit. És elveszítettük a kapcsolatot legbelső énünkkel. A szeretetettel. Mert mi a szeretet vagyunk. Mindannyian. Félelem nincs. A félelem illúzió csak, az elme, az egó találmánya. Mégis ezen keresztül nézünk s addig nem láthatjuk meg a valóságot. Le kell vetnünk hát a félelem szemüvegét. Meg kell figyelnünk a félelmeinket, nem menekülhetünk előlük, nem is harcolhatunk ellenük. Eddig azt tettük ...használt? Nem. Furán hangozhat de szeretettel kell fordulnunk a félelmeink felé. Őszintén be kell vallanunk a félelmeinket. Magunknak. Ettől elvesztik az erejüket, ha nem tápláljuk. Mert mi magunk tápláljuk őket. S ha megnézed a félelmet rájössz nem is volt mitől tartanod. Az egód becsapott. Ez volt olyan félelmetes?-kérdezed aztán magadtól...

A változás egyáltalán nem nehéz csak ameddig ezt hiszed, ameddig ezt gondold. NE HIDD EL AZT AMIT GONDOLSZ- nem biztos, hogy igaz.
Nézz meg egy kisgyereket milyen könnyen változik, ahogy nővekszik, tanul ösztönösen. Félelem nélkül, ha elesik újra és újra feláll nem foglakozik azzal : jaj az előbb elestem mennyire fájt inkább maradok ülve jó lesz úgy is....Ő a jelenben él, EGYségben, KÉTségek nélkül.

Felnőttként meg kell találnunk magunkban ezt az EGYségben levő gyermeket. OTT VAN. A szívünkben. Rá kell hangolódnunk.

A kisgyereknek nagyon könnyű a változás a felnőttnek nehéz . Akkor valójában visszafelé fejlődtünk?????