Én igazából alig térek észhez!
Hatalmas nagy szeretetet és befogadást érzek!
Tartottam tőle, hogy hiába őrzöm féltve az értékeket amit veletek összeszedtem, de nem tudom úgy hazahozni! De hál'Istennek nem úgy lett!
Csoda dolgok történnek velem, most mind el sem tudnám mondani, (pedig csütörtöktől vagyok itthon, és ma még csak szombat van!)
Élvezem itthon létem minden pillanatát, mert egészen másképpen élem meg a dolgokat!
Aki már régóta természetesen éli így az életét, lehet már nem is emlékszik rá, milyen csoda az, mikor az ember csak úgy rácsodálkozik a történésekre, és megtapasztalja, hogy mekkora szerepe van benne!
Mondtam nektek a záróbeszélgetésben, hogy soha nem tudok már úgy csinálni, mintha ezek a pillanatok nem történtek volna meg! Hát valóban így van!
25 éves fiamnak meséltem, és Őt az ragadta meg. hogy huszonévesekkel milyen jól éreztem magam!
Szememre is hányta, hogy soha nem engedtem meg, hogy ide jöjjenek a barátai! Teljesen igaza van!
Mindig attól féltem, hogy szétszedik a házat!
Jelentem, !!!!! Nálunk éppen buli van!
Kb. 18 db. csodás testű fiatalembert látok a kertben, egy tök spontán bulin, és ez jót tesz nekem mindenféle szempontból!
Megváltozott a véleményem a szexulatisról, a fiatalságról, a mindennapokról, a spontaneitásról, a felelősségről, a megfelelésről, és az elfogadásról, és a saját aggodalmaimon is túl tudtam lépni!
A fiam megkérdezte, hogy nem jutott eszembe mikor ennyi korosztály és ennyi féle ember közös pontot talált a táborban, hogy nekünk akiknek adott, volt a lehetőségünk, sose éltünk vele?
És akkor DÖNTÖTTEM! Talán életemben először!
Csinálj egy bulit szombaton, és jöjjön el mindenki akinek itt a helye!
Érdekes, de szombaton buli van!
Ennyin múlik?
Valóban irányíthatom az eseményeket?
Hát, persze! Ez egy költői kérdés volt!
Az én fiam eddig tiszteletben tartotta a félelmeimet, hogy nálunk nem lehet egy próbatétel!
Mindig úgy éreztem, mi lesz, ha összetörik, ha nem ízlik, ha összevesznek, ha baj lesz?
Akkor inkább ne legyen semmi?
Ez megdöbbentő!
Aranyosak, közlékenyek, teret kaptak, és én ezt a féltve őrzött pázsittól nem láttam!???
Dübörög a zene!
Tán nem tudják, de a transzlégzést élik meg,
beszélgetnek, tán nem tudják, de ez a legfontosabb,
együtt vannak, tán nem tudják, de itt születnek nagy dolgok!
Teret adtam nekik, tán nem tudják, de elindult valami!
Leküzdöttem a mi lesz ha.???!!!!...... aggodalmaimat, amik az életem is megbéklyózták.
Figyelek a pillanatokra és aszerint lépek tovább!
Olyan ez, mintha valóban beengedtek volna egy teleregény forgatására!
Vannak szereplők, el is mondhatják a véleményüket, ötleteiket, de a forgatókönyv nálam van!!!!!!!!
Én vagyok a rendező!
És a gondolataim teremtik meg a történéseket! És csak akkor lesz pozitív, ha úgy gondolom!
Senkinek nem lesz baja, semmiben nem lesz kár, és mindenki örül, hogy itt lehet!
Mert én így szeretném látni!
És most szorítok, mert tart a buli, és megyek közéjük, mert Ti megtanítottatok, hogy helyem lehet a huszonévesek között!
Köszönöm!
Lesz még ennek a hozzászólásnak folytatása úgy érzem!
Millió ölelés mindenkinek, aki tudja ki vagyok! (voltam!)
Csók és nagy ölelés : Hajni
