Kedves Andi és Katalin!

Köszönöm szépen a válaszaitokat, elgondolkodtatott mindkettő.
Andi, érdekes, amit írtál, hogy a külföldre való távozás lehetőség lehet a menekülés okának megoldására...Úgy gondolom mindenképpen hasznomra válna, ha most kiutaznék egy kis időre és egyedül próbálnék boldogulni, talán rájönnek, hogy igazából mit is akarok, és ez egyfajta lehetőség lenne arra, hogy felnőjek.

Katalin, nálam talán tényleg az a legnagyobb probléma, hogy önbizalomhiányban szenvedek, és bizonytalan vagyok, nem is tudom mit akarok igazából, és ezt sugárzom kifelé is az állásinterjúkon ezt a bizonytalanságot. Csak ez is egy olyan dolog, amit az ember nem tud egyik pillanatról a másikra leküzdeni.

Amúgy turizmus-vendéglátást tanultam, közgazdász lettem, és az igazság az, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ez a nekem való szakma, ámbár nem hiszek a véletlenekben, valamiért az élet mégis ebbe az irányba sodort.
Tetszett, amit írtál a hívatásról, és elgondolkodtam vajon én ebben a szakmában örömömet tudnám e lelni. Erre azért nem tudok még válaszolni, mert ezen a szakmán belül, több területen is elvileg eltudnék helyezkedni, a rendezvényszervezés területén is, ami érdekel és úgy gondolom szeretném csinálni, de eddig ahova küldtem önéletrajzot, sajnos mindenhonnan annyit írtak csak vissza, hogy nem keresnek új munkatársat. Így nem tudom szeretem e a szakmámat, mivel a gyakorlatban nem igazán volt még alkalmam hasznosítani a tudásom. Érdekel, látok benne lehetőséget, de hogy szívvel lélekkel tudnám e csinálni, ez csak akkor fog kiderülni, ha már csinálom, nemde?:) Vagy rosszul gondolom?

Mindenesetre köszönöm a válaszaitokat még egyszer!:) És tényleg jelenleg több lehetőség közül választhatok, igyekszem kitalálni hogyan tovább…:)