Szia Simonka!

Nekem is nagyon tetszik ahogy látod, ahogy leírod, és valóban nagyon "ül", nagyon igaz, amit írsz.

Szeretettel: M.

Tündér vagy! Jól esik amit írsz! (mindegy milyen szinten érint meg, szükségem van rá:)

... aszittem csak magamról írok:)

Ahogy én látom, érzem:

A megszokásokat nehéz elhagyni és lecserélni is csak fokozatosan lehetséges, mert valamiféle már megismert biztonságérzet szerűséget ad. Míg az új befogadásával sok minden megváltozik bennem és körülöttem, s ezzel az ismeretlenbe lépek.
Ha a jót elfogadom, befogadom, szükségszerű, hogy nyissak a világ felé, ergó védtelenebb, sebezhetőbb leszek. Ha gyarapítani is szeretném, akkor tovább is szeretném adni, ehhez lelkierő, bátorság, önzetlenség szükségeltetik... hogy képes vagyok-e rá, azt előtte még nem tudom, de egyfajta gát, ijedtség munkáll bennem (még akkor is, ha vannak már valamelyest jó tapasztalataim is).
Az meg, hogy a környezetem hogyan fog minderre reagálni, ahova ezer szállal kötődöm ez akár tudatosan, akár tudattalanul szintén ott munkál a mélyben.
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, hogy a "jóba" is mintha csak fokozatosan - lépésről lépésre - tudnék beleszokni?

Úgy érzem a hitnél megint jófelé tapogatózunk, hiszen ha nem tudom elhinni (márpedig ritkán tudom az összes szinten elhinni - ebben a kétpólusú világban, - hogy a jó itt van körülöttem és csak arra vár hogy befogadjam, elfogadjam), akkor nem tudom megengedni magamnak, hogy elfogadjam, még akkor sem, ha ott van közvetlenül előttem.
A hitnél én úgy látom, érzem, hogy a transzcendesbe vetett hitem erősítéséért is tennem kell még, hinni abban, hogy ebben a hihetetlenül nagy és szépséges univerzumban van valahol egy hely, ahol fontos az, hogy velem, velünk mi van, mi lesz, és igenis erős és pótolhatatlan láncszeme vagyok a nagy egésznek (még ha a legkisebb kis csavarka vagyok is a láncszemben). Hinni abban (még ha elsőre agyalágyult ötletnek tűnik is), hogy valamilyen szállal valahova kötődöm ebben a nagy egészben. Hinni abban, hogy az egész mögött van egy tervszerűség, amely minden látszat ellenére is az életet és az építést szolgálja.

Pozitív énkép... hmmm! Ha már itt tartunk - nem tudom, ki hogy van vele, de én a belém rögzült negatív énkép átformálásán dolgozom egy ideje, ez viszont a jó befogadására is egy szűkebb keresztmetszetet tesz lehetővé...
Még jó, hogy szeretem a kihívásokat és persze folyamatosan próbálom megismerni, megszeretni és alakítani az "én kis világomat":)

...ez a téma nagyon ott van!:)

Mostanában azzal szembesülök, hogy amikor az ügyféllel vagyok, kedvesen elbeszélgetek és megígérem (magamtól), hogy küldök ajánlatot, a másik ügyfélnek pedig telefonba ígérem, hogyha találok olyan lakást (ingatlanos vagyok), ami az igényeinek megfelel, akkor küldöm az ajánlatot... szóval annyi ígéretet teszek, hogy alig győzöm betartani. S az is gond, hogyha nem 1-2 napon belül intézem el, akkor bár jegyzetelek, de már összefolynak, hogy kinek, mit és miért is ígértem.
Roppant nyomasztó! ... és elgondolkodtató!
Nagyon elgondolkodtam - a Te írásodtól függetlenül - a napokban azon, hogy változtatnom kell, talán meg kellene várnom, hogy ki kér tőlem ajánlatot és csak annak küldeni, nem nekem kellene ajánlgatni, hogy azután csak nyomasszon a dolog, és azt se tudjam, hogy most melyik papiromra nézzek (már a magánéleti ígéreteket is felírom, hogy ne csússzak el vele).

Igen, igazad van, hogy illik betartani.
De tudod, az a másik fél is emberből van, tehát én nagyon szoktam díjazni azt, hogyha véletlenül elfelejtettem volna, akkor a másik fél (van velem annyira jóban és) kedvesen rámír, vagy rámcsörög, hogy Te azt beszéltük meg, hogy... ezt meg azt fogod tenni... hogy állunk most ezzel?? S persze én akkor a fejemhez kapok és azt mondom, hogy juuuujjj, ne haragudj, kiment a fejemből, de nagyon köszönöm, hogy szóltál és akkor most pótoljuk gyorsan a dolgot.
Szóval inkább szólj rá kedvesen, mint hogy tüske legyen Benned az ő be nem tartott ígérete miatt!

Ugye én nem ígértem Neked semmit??? (nem rólam szól a blog?:)

Ja és nagyon jó lenne tudni, hogy aki jól csinálja ezt a dolgot, az hogyan csinálja?? Nagyon szívesen tanulnék tőle, szükségem lenne rá!

Legyen szép estéd!
Legyen szép estétek!