Szegeském! :) Egy nagyon-nagyon szerelmes tud csak igazán várni! Ha kölcsönös, akkor pláne! :)

Ünneprontó nem lehetsz, mert nincs ünnep...:) Igen - komolyan gondoltam, és nagyon sok olyan családot ismerek a környezetemben, akik így nőttek fel. Nem jobbak és nem rosszabbak másoknál. Nem "elviselik" a testvéreiket, hanem szeretik és támogatják egymást. Van persze súrlódás, de ugyan hol nincs? Önmegvalósítás: ma így hívjuk...És akiktől idézgetünk több száz vagy ezeréves gondolatokat? Az ő idejükben hogy hívták? Mi baj van azzal, ha egyházi szellemben nevelődtek? Tanultak erkölcsösen, rendesen élni, dolgozni. A vallások olyanok, mint a kéz ujjai: egy tőről fakadnak. Mindegy, hogy hívják az Istent. Ezek az emberek ma már idősek, és igen: jó néhányuktól van mit tanulni! Van, aki egy mondatban összesűríti azt, amit mi itt hónapokig rágunk...:) Akkor mi ez, ha nem "önmegvalósítás"?

A hozzászólásodban benne van, bár idézőjelesen: "divat". Mára már nemcsak divat, de egész bizniszgyár épült eköré. Ilyenek lettünk - mára...Nekik nem kellett hozzá ez a körítés: egyszerűen megtapasztalták, megtanulták. Egyetemi végzettség nélkül is - belső indíttatásra.

Szegény embereknek ma is vannak gyermekeik. Aki pedig fél a felvállalásától, az ne vállaljon /több/ gyereket, de ne is nyafogjon akkor. Ennyi.

Ha Te ennyire szeretnél gyermeket /bár azt nem írtad, van-e már/, negyven évesen még nyugodtan vállalhatod. Ha tudatosan készülsz rá, meg tudod teremteni a "forrásokat" is. Régen is felnőtt 6-8-10 gyerek a szegény családokban, hitben, szeretetben, munkára nevelve. Ez a döntés a Tiéd! Vállalod a nehézségek árán is, ami biztos, hogy előrébb visz az utadon, vagy utód nélkül maradsz. A ma gondja a holnap tegnapja. Ha tudsz változtatni, ha CÉLOD van, le tudsz győzni minden akadályt. Apró kicsi lépésekből egy teljen új életet építhetsz fel magadnak/magatoknak. Ha ez a CÉL pedig egy gyermek felvállalása, akkor az bizony szédületes energiákat képes mozgatni...Agyalással semmire nem mégy azon kívül, hogy kifutsz az időből...

Én szívből kívánom, hogy legyen egy gyermeked, akire annyira vágysz! Ne azt nézd, másnak mit ad az élet, csak azt tartsd szem előtt, Te mit akarsz, és vállalod-e ezt a küzdelmet? Mert küzdelmes, de gyönyörű munka anyává válni! És nem a téli szalámi, kilós csokoládék és márkás játékok jelentik a gyermeknek a boldogságot, hanem a tiszta szeretet, biztonság megteremtése. A többi pedig adja magát, mert az anyák csodákra képesek gyermekükért! :)

Annak ellenére, hogy jól szétoffolták ezt a blogodat, nagyon örülök neki, hogy megírtad! A kérdés igen elgondolkodtató, az általad beírtak nagyon megállják a helyüket! Már reggel 1/2 7 óta olvasgatok és gondolkodok itt - elég sok felismerésre jutottam. Jó magasra tudod a labdát dobni! :) Ezért szeretem az írásaidat.

Teljesen más aspektusba került nálam jónéhány dolog. Így már egyszerűbb lesz dolgozgatni rajtuk. Részemről kíváncsian várom a folytatást, mert ez így azért hiányos...Légy kedves írd tovább a típusokat.

Úgy sejtem, vannak átfedések. Erre lennék kíváncsi.

Köszi: Bodza