Maga a kérdés is tipikusan egoból fakadó. Az ego problémákat keres amiket megoldhat, felszámolhat, de saját magát szeretné a legkevésbé felszámolni. Viszont szereti magát szupernek érezni... A válasz nagyon egyszerű a kérdésedre, a Fény működési elve, hogy kiszorítja a sötétséget. Ne görcsölj, fodadd el magad, tökéletlenül, szeresd magad, és meditálj a fényre. Az ego idő előtti szétesése az elmeosztályra vezet, szükség van rá, hogy egyben tartson. Ha majd eljön az idő, amikor teljesen el lehet engedni, úgyis tudni fogod. Sok-sok élet múlva... Még valami a kritikákról, 80%-ban arról szól, aki kritizál és csak annyira rólad, amennyire magadénak érzed. Próbáld ki még az SZI kommunikáció kritika feloldó gyakorlatát, nagyon jó, sok tudást kaptam én is onnan.

Ha komoly problémád van a tömeggel és a megnyílással, a családállító pszichológusok, pszichiáterek, éppúgy mint maga Hellinger is foglalkozik emberekkel egyéni terápiában. Ez a Te döntésed, kérsz-e segítséget vagy maradsz begubózva. És ha már a bezárkózás ilyen szinten felmerült, volt valaki a családodban a nagyszülők testvéreit is beleértve, aki börtönben volt, fogolytáborban esetleg kitelepítették?

Az önismeret útján keményen belefutunk a gazdagság-szegénység problémájába. A mostani technika szintjén ha minden ember az átlag nyugati életszínvonalon élne, még egy Földre lenne szükség, hogy eltartson bennünket. Leszülethet hat milliárd lélek, de a többség a szegénységet éli meg, a gazdag "csak a másik bőrén hízhat", MOST. A szocializmusban felnőtt generáció tudatallatijába jó mélyen be lett vésve a szöveg. Mert ha tízen vagyunk tíz almára, nekem akkor juthat öt, ha a többieknek egy egész sem jut...Az a dolgunk, hogy a Földet védve a szeméttől, tönkretételtől úgy gazdálkodjunk hogy ne a szerzés öröme legyen a meghatározó, ne attól tudjam értékesebbnek tartani magam, mert gazdag vagyok. A gazdagság alacsony tudatosság szintjén együtt jár a pazarlással. Minden embernek azon a helyen, ahol most van, és ahová most tart, van dolga ezzel. A vágy, az életút vágya, az hogy hasznos legyek, a többi emberen keresztül mérem ezt, anyagilag hogy honorálják azt, amit teszek. Az igazi hasznosság megélése az, hogy jólétben élek, tehát elfogadom, befogadom a boldogságot ami az anyagi világhoz fűz, de harmóniát teremtek az anyag, a lélek és a szellemi szint között. Na, most ahogy ezt leírtam, csak átengedtem magamon egy üzenetet, a belső bölcsességemtől. Ez egy cél, ami felé haladunk, elbukva és újra felállva, a tökéletlen világban, tökéletlenül. Mert amit már megszereztünk, nem nyújt akkora örömet, mint a szerzés maga. És elveszítjük, hogy újra megélhessük megszereztük. Gondoljatok csak egy pohár vízre, kinek jut eszébe amikor megissza, megköszönje, hogy az életet veszi magához és őselemi energiát. De ha a sivatagban egy napig nem ihatsz, akkor már tudod az a pohár víz, maga az élet...
A megélhetés a gazdálkodás megtanulását jelenti, meg kell szereznem a pénzt ami az életemhez kell, nem magától jön, és ki kell adnom, hogy a körforgás meglegyen. Minél intenzívebben tudom megélni az örömet és hálát, azért ami most van nekem, annál kevesebbet kell ahhoz megszereznem, hogy boldog legyek. A testemnek örömet okoz az evés, hát figyeljek arra hogy örüljek, amikor eszem, ha az anyaggal foglalkozom, arra figyeljek. A testi, lelki, szellemi szint harmóniája sérül például a kövér embereknél, akik szeretetet és örömet lelki szinten nem kapnak meg, és ezt az anyag szintjén pótolják.
A kisebbrendűséget hatalmas házakban és autókban rejtegetik, a félelem rakéták és fegyverek mögé bújik. A legfontosabb, hogy azon a helyen, ahol most vagyunk tudjuk, felismerjük mit tehetünk. Akinek a gyógyítás a feladata és a tanítás, közvetve, az embereken keresztül hat a világra, az egyes embereket, kisebb csoportokat segít, hogy ne ragadjanak bele a százszor körbefutott kényszerekbe és végre elmozdulhassanak a harmónia irányába.

Szerintem azok az emberek, akiknek ez az ál-problémája, hogy Te nem vagy Igazi, Spirituális Mester, az igazi problémája az, hogy a saját bizonytalanságukat és tökéletlenségüket nem tudják elfogadni, integrálni. Én tudok jó palacsintát sütni, ami nem olyan tökéletes, mintha egy igazi mester csinálta volna, de a családom értékeli, mert finom és jóllaknak vele, és megtaníthatok bárkit rá, hogy kell elkészíteni. Ha valaki megtanulja és elfogadja, hogy minden amit a másikban hibának lát, az csak egy tükör ami róla szól, mutatja, a saját tökéletlenségünket, amit az ego nem fogad el. Tanulni attól lehet, aki többet tud arról a témáról, a minden tudás még jóval odébb van, és ez így van jól.