mert keresed a megoldásokat.

Jól érzed, hogy az elfojtott, megemésztetlen problémák fennakadtak a torkodon.

A pszichoterápia - amennyiben a gyerekkor problémáinak az elengedése a célja - átmeneti javulást hozhat.

Javít az állapotodon, mert kapcsolódsz egy másik emberhez, aki emberszámba vesz és komolyan veszi a problémádat. Viszont a hagyományos pszichoterápiából hiányzik valami, mégpedig az, hogy a helyére kerüljön, ami történt borzalom a gyerekkorodban, mert ezeket az élményeket nem elengedni kell, hiszen nem is lehet, hanem megérteni, elfogadni és feldolgozni. Támaszkodni ebben a folyamatban a saját öngyógyító erődre.

Spirituális terapeutaként foglalkoztam-foglalkozom pánikrohammal nálam jelentkező emberekkel. A pánik betör, mivel az elfojtásra már nincsen szükséged. Ez elsőre hihetetlennek tűnik, de így van.

Gyerekként kialakítottál egy túlélési módszert, sikeres volt, túlélted. Most, felnőttként elérkezett az ideje, hogy ezek a sebek begyógyuljanak.

A tapasztalataim azt mutatják, nagyon fontos a gyógyulás első szakaszában az a támogatás, ami a módszerem lényege, annyit nyitni a tudatalattin, annyi érzést felhozni, ami átdolgozható. Így a pánik nem betör, hanem megmutatja magát, megszelídíthető az az erő, ami most rombol, szétzilál.

Az egyes ember személyiségét három alkotó rész teszi teljessé. Az első a Belső Gyermek, a második a Felnőtt a harmadik pedig a Belső Bölcs. A Belső Gyermek megsérült, mert senkire sem tudott támaszkodni, olyan mértékű agresszivitással találkozott, amit feldolgozni akkor nem tudott. Túlélt, ahogy írtam. Viszont a túlélésben elveszett az, hogy önmaga lehessen. Hogy meghallgassák, megvigasztalják, megértsék és támogassák. Hogy szeressék, hogy dédelgessék, hogy megélje, számít, fontos, értékes. Ezt adja meg utólag a Felnőtt és a Belső Bölcs. A Belső Bölcs rendelkezik azokkal a képességekkel, amik a gyógyulási folyamatban nélkülözhetetlenek, tőle fakad a végtelen szeretet, elfogadás, megértés, támogatás. Belső Erő, amivel jelenleg a kapcsolatod már meg van, viszont a szorongásos, pánikos állapotokban elveszíted ezt, visszacsúszol azokba az érzésekbe, amiket a gyerekkorban átéltél.

Tehát elfojtás és nyugtató szedése helyett időutazást ajánlok, vissza a gyerekkorba. Tudatos, irányított, gyógyító folyamatot.

A legtöbb emberben felmerül a kérdés, miért működik ez és mennyi idő múlva leszek rendben?

A terápiás módszer, amit használok, a vezetett meditáció a ma létező leggyorsabb módszer, a pánikrohamok, kezelhetetlen mértékű szorongás általában egy éven belül átdolgozható. Méghozzá azért, mert ez a belső erő ott van benned, nekem annyi a dolgom, megtanítsam, hogyan találd meg, ha úgy érezted, elveszett.

http://domoszlaikatalin.fw.hu/

A nyakra tekeredett köldökzsinór a következő traumát okozza: a gyerek maga is küzdi magát kifelé, meg az anya is tolja. Megéli, hogy ahogy mozdulna kifelé, annál jobban szorul a hurok. Megéli, fel kell adnia, mert ha tesz érte, annál inkább szorult helyzetben van. Aztán mégis megszületik, túléli.

A lányomnál is volt ez a probléma, de akkor szereztem csak róla tudomást, amikor a zárójelentést olvastam, tehát így is simán és gyorsan megszületett. Ő nem diszlexiás.

Viszont ami közös, hogy voltak iskolai problémái általánosban. Leginkább abból fakadóan, hogy nagyon más, mint a többiek. Ahogy a születéskor megélte, minden ellenem van, megélte az iskolában is, hogy mindenki ellene fordult. Elég nehéz leválasztani, hogy az adott problémákban mennyire meghatározó a születéskori trauma, mert később még kapott hozzá bőven, az első másfél év alatt voltunk kórházban még háromszor, egyszer közvetlen életveszélyben volt.

A középiskolában viszont rátalált fokozatosan saját magára, megtalálta a helyét a közösségben, ami nem volt könnyű, mivel felvállalta azt, hogy a gyengék mellé áll és képviseli az igazságot.

Amit javaslok az az, legelőször is fogadjátok el őt olyannak, amilyen. A másik pedig, hogy azokat a képességeket fejlesszétek, amiben ő meghaladja az átlagot, erősíteni azt az érzést, hogy értékes és egyedi.

Sikerélményeket éljen meg, nem pedig a sorozatos kudarcokat.

Egyik nap láttam egy vak embert. A Keletinél, ahol reggel nagyon nagy a tömeg, a betontörő gép javában dolgozott, szűk korlátok között hömpölygött a tömeg, olyan nyugodt magabiztossággal haladt a botjával a kezében, hogy megálltam és rácsodálkoztam. Azt az üzenetet adta, a helyemen vagyok, bízott önmagában, a többi emberben, az Univerzumban. Hogy eljut oda, ahová elindult.

Ha valakinek egy képessége hiányzik, akkor azok, amik a helyére lépnek jóval meghaladják az átlagos szintet.

A mai emberi társadalom kb 4%-a tudatos arra, hogy spirituális úton jár, ezen belül is nagyot szór, ki hol tart, kinek mi a hendikepje - mert mindannyiunknak van, és mik az erősségei, átlagot meghaladó képességei.

Egy valami nagyon fontos. Más, mint a tömegek. Ezt fel kell tudni vállalni és ehhez a gyerekkorban megkapjuk a "megfelelő" traumát. Megtanuljuk megállni a helyünket úgy is, ha az, amit és ahogy teszünk teljesen eltér az átlagostól, a megszokottól, nincs rá képességünk, hogy szimpla csavarrá váljunk egy gépezetben, viszont van rá képességünk, hogy megtaláljuk az átlagost, a tömegest meghaladó szintű megoldásokat, az illeszkedést egy magasabb tudatossági szinten.

Ez nagyon, nagyon nehéz. Ebben támogassátok.

Még egy gondolat, a lányommal kapcsolatban. Az adott leszületés, egyrészt megteremti a lehetőségeket a fejlődésre, másrészt pedig nagyot tör az egón. Ha az a feladat, fogadja el az adott gyerek, adja fel a felesleges, hiábavaló erőfeszítéseket, fogadja el, valaki más fogja megoldani helyette, pl felolvassák neki a könyveket, feltételez olyan előző életeket, ahol nagyon erős egós működés és ebből fakadó elszállás következett be, tehát tanulnia kell az elfogadást, ahogy nektek is az elfogadást tanítja ő. A lányom hiábavaló erőfeszítéseket tett arra például, hogy saját magának találjon munkahelyet és amikor segíteni próbáltam, együtt sem sikerült. A helyzet "bábája" a fiam lett, aki új céget alapított a társaival és beviszi őt oda. Megszületett az állása, úgy hogy sem én, sem ő nem tettünk érte. Én max annyit, hogy szültem és felneveltem egy olyan fiút, akinek a család nagyon fontos :-)

A legrosszabb általános iskolától pedig úgy szabadult meg, hogy az akkori párom felmondta az albérletünket és átköltöztünk egy másik kerületbe.

Tőlük max annyit kaphatsz, Te csináld ezt, meg ne csináld azt. A másik oldja meg, mindig a másikkal van a baj, azt sem tudják, ha a reakció haragból születik, az negatív. Negatív az az energia ami a belső lelki fejlődést hátráltatja, akadályozza. Negatív azért, mert a másik emberre, vagy ha akár önmagunkra haragszunk az a nem elfogadásból fakad. Elfogadás, megértés, együttérzés önmagában gyógyító energia.

Minden segítőnek leszületett ember először ingyen kezd segíteni, bevonzva nagyon sokféle szituációt. Kemény leckék jönnek, sokszor pontosan azért, azt tanuld meg, ne akarj mindenkinek megfelelni, járod az utad, tanulsz, tapasztalsz, Te döntesz, azért, hogy megtaláld azt a belső bizonyosságot, mennyi az elég. Hogy a helyeden legyél.

Ez a weboldal nagyon sokat tud ebben segíteni, mert a tükrök mindig felbukkannak :-)

Még egy gondolat az öngyilkosság témájához, ebben a kérdésben az igazi együttérzést csak az az ember képes átélni, onnan segíteni, aki ezt az állapotot megtapasztalta, feldolgozta, kijött belőle.

Ez érvényes más típusú lelki problémák esetében is, csak az az ember, segítő, terapeuta hiteles, aki megélte, feldolgozta, aki járt ezeken a mélypontokon.

Engedd el azt, hogy azért, mert Te megadod a tiszteletet, ezt megkapod. Ez egy tévedés. Az, hogy a másik ember mit képes tisztelni, az adott ember értékrendjétől függ. Ha a Te értékrended más, mint az övé és az egójának szüksége van arra, lenyomjon, meg fogja tenni. Ez ellen egy dolgot tehetsz, belül helyrerakod, mennyit érsz. Onnantól fogva erre a típusú tükörre már nem lesz szükséged.

Amikor keletkeztek, nem tudtuk feldolgozni.

Amikor hasonló élethelyzetbe kerülünk, ezek a félelmek feljönnek a tudatalattiból.

Légszomj keletkezhet születés élményből, ilyenkor a új élethelyzetnek kellene megvalósulni.

Jöhet olyan traumából ami ebben az életedben történt és jöhet előző életből, ahol így haltál meg.

Transzlégzéssel jól oldhatóak vagy meditációval. Kérdés, melyik technikát mered kipróbálni. Ugyanis ezeknek a lényege, bele kell menni az érzésbe, megélni, amilyen mélyen képes vagy rá. Így kioldódik és a kapcsolódó fizikai tünetek is megszűnnek.

Az előző életbe történő utazás megajándékoz azzal az érzéssel, jé, meghaltam és mégis élek :-) Bár felkavaró és fájdalmas, nagy tisztulást eredményez.

http://domoszlaikatalin.fw.hu/