Kedves Katalin!
Mostanában, sőt pár éve rengeteg dolog történt velem.Sajnos rossz dolog.Akár mennyire szerettem volna a jót nem sikerült.Idén júliusban vissza kellett volna mennemNémetországba egy "közös"vállalkozást folytatni.Egyik este felhívott a Nővérem és azt mondte,hogy az unokaöcsém szerin maradnom kellene és nem visszamenni.Ezt akkor nem akartam tudomásul venni.Alapvetően nem az a feladós típus vagyok.Aztán július 9-én este jöttem hazaa családommal és a kisfiam szólt,hogy menjünkbe a játszótérre egy picit játszani.Aránylag késő volt de bementünk a gyerekekkel.A gyerekek a mászókás csúszdán kezdtek el játszani.Hívtak engem is.Nyár lévén levettem a papucsom és mentem.Amint felléptem a csúszdára megcsúszott egy picit a lábam.Léptem volna újra de fura érzésem volt.Mintha a bokámnális a térdem lett volna.Visszanéztem és hát mit mondjak.A bokám 180fokkal kicsavarodott.Szóltam a feleségemnek/aki a hátam mögött volt/,hogy eltört a lábam.Á ne hülyéskedj.Ledobtam magam a földre.Az egyik lábfejem felfelé, a másik lefelé állt.Jött a roham mentő és elvittek.A kórházban megállapították a ficamot és azt, hogy eltört a lábszár csontom.A ficamot visszarántotta az orvos a törést pedig begipszelték.Hét hétig volt gipszben a lábam amikor azt mondta az orvos,hogy leveszik a rögzítést,mert sorvad a lábam.A röntgen alapján a törés nem gyógyult és a bokám is kötött.Most azutam keresem,vissza a reikihez.Ezt a törést is jelnek fogom fel,hogy változtatnom kell.Köszönöm ezeket a mondatokat érdekes gondolatokat indítottak el bennem.
Talán én is a helyemre kerülök