Kis koromban meg mondom őszintén gyűlöltem ha Istenről volt szó. Ma már természetesen tudom, hogy nem Istent, hanem azt nem szerettem, ahogy beszélnek, kiárusítják ezt a fogalmat - és ami IGAZÁBÓL mögötte van.
Nehéz róla beszélni, mert egy rajtunk kívül álló létezőként kell megszólítanunk eleve. Ez pedig alapvető távolságtartást eredményez. Szerintem - na most leszek eretnek :) - van egy végtelen létező - maga a LÉT - és mi mind ennek a részei vagyunk és rengeteg isteni, szellemi energia s mi magunk magasabb megnyilvánulásai vesznek körbe.

A varászlók és sámánok szerint nem mi élünk a világban, hanem az él bennünk.
Én is valamiképp eszerint gondolkozok - és azt hiszem próbálok is élni - tehát mindenképp lehet közeledni a magasabb szférák felé, az Isteni megtapasztalásához.
Päm írta, hogy mi is Istenek vagyunk, és én is ezt vallom, gyakornokok vagyunk a Földön, de ugyanakkor rengeteg "eszköz" rendelkezésünkre áll, olyan is, amikről fogalmunk sincs.
Szintén Subudban vagyok, lassan már egy éve Latihánozok és nekem elég intenzíven jön gyakorlatban - és azon kívül - minden más energia, vagy megerősítés is.
Ezt azért említem, mert aki Istent keresi, vagy legalábbis a régi idők szavai szerint " szolgálni akarja"
az vállalhat égi-hivatást. Vagyis olyan szívvel teli utat, amit maga vállalt és elmélyülhet benne teljes mértékig. Ez állhat abból, hogy hétvégenként elmegy hastáncolni, vagy délután 4-kor megöntözi a virágokat a kertben, esetleg bonszájt csinosít. Összességében szerintem bármi, amit szívvel-lélekkel már-már elragadtatással végzünk - és közben az elménk is minimumon dolgozik! - Az ,ami magával tud ragadni az közelebb vihet minket a lényeghez.

Sai Baba nekem kicsit közhelyes, bár néhány közhelyet el tudok fogadni - amit nem ragoz túl :D

Igen, ezt nem szabad elfelejteni :D :"Én és Isten között én állok." -Szepes Mária
Nekem ez a kedvencem tőle:
"A csoda az egyetlen realitás. Amelyik ember nem hisz a csodában, az nem realista" ;)