Sziasztok!
nagy keresgélés után találtam rá erre a blogra és nem véletlen.Szeretnék egy kis segitséget kérni egy kapcsolatban ami nem csak róla,rólam vagy rólunk szol,hanem ember életéröl is.
Két éve egy közösségi oldalon ismertem meg véletlen.elkezdtünk barátkozni.mint kiderül külföldön él.Ennek tudatában mégis engedtem az érzelmeimnek,de ezt nem adtam a tudtára.3-4hónap után hazautazott,hogy találkozzunk.A legszebb csoda volt a világon,minden tökéletes.Ez után elterveztük,hogy lépünk valamerre amint csak tudunk.mivel a tanulmányok helyhez kötöttek mindkettönket ez nem ment azonnal.Az idő csak rombolt,nem tudtuk még hogy mit is vállaltunk.Idövel feltünt,hogy valami megváltozott de ő se én se tudtuk megmondani,hogy mi.megvolt a terv,hazajön és összeköltözünk.a tervböl álom lett.nagyon féltékeny tipus vagyok,de amig nem adnak rá okot addig egyáltalán nem.valami történt,elkezdtem gyanakodni.nem kellett sok idö h kiderüljön van valaki az életében és az nem én vagyok.4hónapon át szenvedtem minden nap,a harag,a szeretet és a sok miért.megkértem hagyjon,zárjuk le végleg.a legnagyobb probléma az volt,hogy már a megismerkedésünkbe is volt valami érdekes,megmagyarázhatatlan.mintha ismernénk egymást,egyek lennénk.Végül is neki új párja lett de nem akart elengedni,tudta mennyire kikészültem,folyamatosan keresett,hogy segiteni akar,mint barát mellettem akar lenni.Nekem barátság nem kellett.4hónap után elhatároztam örökké szeretni fogom,de magamban.összecsomagoltam és új munkát keresve költöztem.szezonális munka volt3hónap,de tudtam ennyi kell,én nem keresem meg ö pedig nem tud elérni.telt az idö és egyre jobban éreztem magam,új barátok,környezet stb.Egyszer jött egy sms,hogy sokat gondol rám.probáltam nem tudomásul venni.másnap megcsörrent a telefon,Ő volt az.Közölte,hogy pár napja kiderült mellrákja van...és pár napra utazik haza,találkozzunk.fel se fogtam elöször mit is mondott,késöbb teljesen összetörtem,megilyedtem hogy ha most nem találkozhatok vele,lehet soha többet.A találkozás ismét nem jött össze.eltünt,hiába kerestem.Ezután egy levélben közöltem vele,hogy soha többet ne keressen meg!még a telefonszámát is kitöröltem.vége lett a nyárnak vége lett a munkának,hazaköltöztem.abban a pillanatba kerestem másik munkahelyet ahol d.u.2től hajnali2-ig dolgozhattam csak hogy lefoglaljam magam.De ujbol utol ért.Elmesélte miért tünt el,ami elfogadható volt és hogy sajnálja a régi rossz döntéseket is.Ekkor kezdett el igazán tudatosulni bennem,hogy lehet meg fog halni.Kellett hoznom ujbol egy döntést,nem véletlen keresett meg,én voltam lehet az egyetlen ember aki ennyire megismerhette,akit közel engedett és mindent megbeszélt vele.miután kiderült hogy beteg,számitott rám.nekem pedig dönteni kellett.Vagy elfogadom hogy fiatal vagyok,saját életem lehet,kizárom öt és élek életem végéig azzal a tudattal hogy mi van,mi lett vele vagy kitartok mellette és belevágok egy ismeretlenbe(legföként a betegségre értem ezt).Elmesélte hogy új életet akar ha meggyogyul.Elköltözni egy ismeretlen országba,elvarrni minden régi szálat,megkért hogy tartsak vele.újabb szép honapok,aztán a pokol és a mult.1-2honap mulva költözhetnék.2hete arra kért legyek türelemmel,kell egy kis idö amit saját magára fordit és a gyogyulásra.ez a 2hét alatt nála megjelent1régi barát akinek véget ért az5éves kapcsolata és menekül.megkérte barátnömet segitsen neki kijutni külföldre.igen ám csak ez a 2hét alatt amig én elmerültem a munkába köztük lett egy erös barátságnak megnevezett valami.ilyenkor elöjön bennem a mult,hogy ez1x már lejátszodott.A férfi nem is titkolja a szándékait én pedig beleörülök.ott a nő akit mindenkitől jobban szeretek,ott1betegség és egy harmadik személy.Tudom ha ennek a barátnak sikerül kijutni külföldre mi ketten már nem megyünk sehova.mikor rákérdeztem hogy akkor összejöttek?annyi volt a válasz hogy ha azt mondja igen,akkor hazudik,de ha azt mondja hogy nem akkor is és ezt nem tudja megmagyarázni.megmondtam hogy jo elég volt,nem állok senki utjába.ebböl is csak annyi sült ki hogy én tulkomplikálom,mert ö csak segiteni akar ennek a régi barátnak.de én már nem tudom mit higyjek.egyik naprol a másikra változott meg minden.Azota csak annyit beszéltünk hogy megmondtam vagy csináljuk normálissan vagy sehogy.Erre ö h megigérte segiteni akar nekem,legyen bármi.Tudja jol hogy egyet szeretnék,csak egy esélyt h megprobáljuk.2éve megy ez és nem birom tovább.Ha felajánlom hogy legyen köztünk normális kapcsolat,kiköltözök amig a kezelése tart akkor csak hallgat ha azt mondom hagyjuk egymást élje mindenki a saját életét akkor nem enged el.Nem tudok mit tenni.ha kilépek ebböl az egészböl nem tudonék tiszta lelkiismerettel élni hogy szerettem valakit és lehet haldoklik én meg otthagyom.csak arra vágyok hogy vele legyek,de mindig feltünik valaki.tudom,neki kellene nemet mondani és megmutatni hogy ö is akarja ezt.sajnos az élet eddig ugy hozta hogy4000km van köztünk.fogalmam sincs mi lenne a helyes.Az érzelmek világa bonyolult.sokszor szeretünk és mindig másként.Én eddig minden szakitáson aránylag gyorsan tul voltam.fájt de tudtam az élet nem áll meg.ezt nem utolag gondoltam igy hanem a szakitások pillanatában is.most ez nem megy,nem tudom elképzelni az életem nélküle.az a 3honap amit ugy töltötem el h gyogyulás és nem tud elérni annyiban segitett hogy jol voltam,de boldog nem.a boldogságot csak vele tapasztaltam meg.