Az éber, köznapi tudat, ugyebár a béta-szintű agyhullámok állapota. A szendergés, a meditáció az alfa-állapot, a "normál alvás" theta és delta állapot. Tudatos álmodásnál ezek szerint agyunk úgy kerül theta és delta állapotba, hogy a tudatosságunkat is sikerül megőrizni közben? Ez félig költői kérdés, mert gyanítom,hogy így van, de nem vagyok benne biztos. Én mindig használom elalvás előtt ezt az önszuggesztiót: "Álmaim kreatívak, pihentetőek, teljesen helyre állítják vitalitásomat" (Forrás: Jane Roberts Seth megszólal)

Indítottam egy másik blog-ot, lélektárs dilemma címen. Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy tarot-lapot húznék, csak úgy. Az eredmény: botok 3-as. A marseillei- tarot ismertetője azt írja, hogy kapcsolatok terén "most összhangban állnak a vágyak és lehetőségek. ....Minden ok megvan az optimizmusra: a Botok Hármas harmonikus boldogságot és hosszú, örömteli időszakot ígér." De még mindig nem jelezte számomra, hogy kapcsolatba kerülök-e egy emberrel, aki megtetszett, vagy megtalálom-e a lélek társamat, aki esetleg más. De ahogy néztem a három botot, elkezdett egy kép megjelenni számomra. Mintha 3 ember harmónikus összhangját jelezné számomra.Ez azért fontos nekem, mert özvegyként egyedül nevelem a kislányomat. Kiegészítenéd még a szimbolikát? Vagy szerinted az "én nézem a lapot, és számomra azt sugallja ez a kép", az okoskodás csupán?Vagy ne húzkodjak lapokat csak úgy, hanem tegyem fel a kérdést, és határozzam meg a kirakási sorrendet? Legtöbbször a Kelta Keresztet szoktam használni. De én eddig a tarot-ban csak amatőrködtem, Móni hívta fel a figyelmemet erre a nagyszerű önismereti módszerre, rávilágítva a lapok szimbolikájának csodáira.

Én már régen elengedtem, és Te még mindig cipeled. Ne győzködjük egymást, komolyan, mindketten nagytudású és olvasott emberek vagyunk, ne menjünk bele az én okosabb vagyok ám dedós nárcizmusába. Ki viszont nem akasztottál. Engem alapvetően nem érdekel, hogy mások elfogadják-e, amit igaznak tartok. Nem az tesz boldoggá, hogy mások egyetértenek-e velem, vagy sem. Tényleg ne játszuk tovább "az eltekinthetnénk végre az egódtól"- játszmát.

Bocsi, de nem egyértelmű, hogy ezt az "érdekesre" írtad válaszként, vagy nekem szólt. Én reagálok. Nem tartom becstelennek. Valahogy így fogalmazott: Egészen eddig elégedett volt a mostani kapcsolatával, de most ébredt rá, hogy valami hiányzik belőle, amit másnál érez, hogy megvan. Én ezt egó szinten úgy fordítottam le magamnak, hogy eddig szépen éldegélt egy langyos kapcsolatban, aztán jött valaki, aki erős érzelmeket váltott ki belőle. ( Én, hát ki más? Rózsaszín ködfelhő borította be agyamat, ezoterikus énem meg jót mulat magamon. ) És hozzáteszem: élettársának két gyereke van, azokat is segít nevelni, neki meg nincs gyereke. Szerintem az a bűne, hogy beleesett egy "veled vagyok amíg jobb nem akad " kapcsolatba. Dehát ezzel sokan vannak így, nem?
Egy másik kérdés: Ha lelkileg fejlődünk, bent kell-e maradnunk egy kapcsolatban, amely már betöltötte célját, csak azért mert egyszer kötelezettséget vállaltunk? Szerintem éppen a lélektárs az, akivel le lehet élni egy életet úgy, hogy az ember folyamatosan fejlődik. Jó kis kérdések merülnek fel, és tekintsünk el az én-dilemmámtól, fogjuk általánosabbra az eszmecserét!