Sokáig nem is láttam ezt a cikket, valahogy elkerülte a figyelmemet. De milyen fura, hogy senki nem válaszol egy kétségek között vergődő embernek! Másnak talán apróság.
Kedves Gábor! Ha erre bolyongasz még, ne add fel. Tökéletesen értem a helyzetedet, a te problémád kicsit a sajátom is. Az ember sosem érti, mi miért történik. A türelmet még én is csak tanulom. Bízz benne, hogy minden úgy történik, ahogyan a legjobb, talán azért nincs munkád, mert az istennek más tervei vannak veled. Talán csak észre kellene venned valamit vagy más irányba indulnod. Vess számot kicsit magaddal, mit csináltál, miben volt az jó vagy rossz. Mit szeretnél csinálni, mihez volna kedved, lehetőséged.
Ha mégsem találod a válaszokat, direktben keress meg valakit (terapeutát, családállítót, stb), hátha lejjebb kell ásni a probléma megoldásához. Én részemről sok szerencsét kívánok neked. Higgy abban, hogy képes a sorsod jobb irányba változni.

Egyébként pont ezt akartam kérdezni: a kivágott fákkal mi a helyzet? Hová lesz a bennük élő szellem? A manapság oly divatos legális fakitermelés, és az egyesek által orvul ellopott fák hogyan viselik ezt?
Összeszorul a szívem és sírni tudnék, mikor az üres, kies, fátlan hegyoldalakat látom. Ahol nem is olyan régen még összefüggő erdő állt.

Érdekes ez a téma. Én is találkoztam már a halállal, sokáig meg akartam halni, de nem engedtek. Belenyugodtam, hogy biztosan dolgom van még itt. Majd utazások során átéltem több előző életbeli halált, ami teljesen pozitív élmény volt. Néhány hete pedig meghalt egyik régi ismerősöm. Húszas évei végén járt. Rég találkoztunk, nem is voltunk közeli kapcsolatban, és mégis elsírtam magam. Hogy miért ő? Miért nem én? Ettől viszont megijedtem. Miért jutnak ilyenek az ember eszébe? Azt hittem, minden rendben. De valószínűleg mégsem.

Azt hiszem, rosszul fogalmaztam. Nem azért adok az embereknek bármit is, hogy lekötelezzem őket. Az általam leírt történet csupán egy konkrét eset volt, amely igazán fáj. Én mindenkinek mindig azért segítek, mert erre tanítottak. Hogy önzetlenül, a viszonzás igénye nélkül tegyem.
Eszemben sincs a barátaimat birtokolni! Nem, tényleg rosszul írhattam valamit, ha ezt a választ kaptam. Nem veszítettem el senkit, és nem érzek magamban bűntudatot, hiszen azok az esetek, amelyek megtörténtek velem, akaratom ellenére estek meg úgy, ahogy. Én a jelenlegi helyzetben is igyekeztem helyére tenni a dolgokat, az én viszonyulásom ugyanolyan! Ám az eddig barátomnak hitt személy elfordult tőlem, és nem értem az okát. Valójában nekem volna jogom megsértődni, mint ahogyan tehettem volna eddig is, de nem vagyok ilyen. Szemet hunytam a hibái fölött. Most úgy gondoltam, lehetek őszinte és nyílt, megemlíthetem neki, milyen rosszul érint az az eseményfolyamat, amelyet az ő minősíthetetlen viselkedése okozott. Nos, ez nem tetszett neki. És most vonatkoztassunk el attól, hogy ő segítséget kapott tőlünk. A történet enélkül is kerek, valójában még most sem értem, miért jár szemellenzővel, miért nem fogadja el az igazságot.