Ha jól értem szegény fiú nyakig sáros volt és Te fénnyel tísztitgattad azzal a módszerrel, amit a tanfolyamon is tanultál. Viszont a másik rész mármint felfogni és ezt pozitív értelemben mondom: a szóáradatot. Persze az is lehet, hogy a spanyol srác se most lépett le a falvédőről. Azt értem, hogy problémáid vannak vele, nyelvi, meg a valószínűleg eltérő értékrend, stb. mert Spanyolország messze van.... dehát az is ez is az EU. És hová valósi a fiú, ha kérdezhetem? Boccs, csak a focicsapat miatt... Gondolom SEAT Ibizára gondolt, na mindegy, én meg ZIL-en vezettem egykoron, és még most is hiányzik felhajtani a dombtetőre a 3 tonnát, mert az legalább masszív és robusztus volt és nem ez a kikent-kifent kívül csillogó, belül zümmögő lakkos akármi. Együtt érzek veled, szörnyű lehetett nézni, amikor az anyagi lét fokozatosan kezdte magábakebelezni szegényt.
PD: Az időrendiséget meg képtelen voltam felfogni. 2 nap egy év, 1 és 2.... Ez is az én hiányosságom - felfogási.

Egy régen titkolt gyerekkori traumámat szeretném megosztani Veletek. Nem muszály elolvasni, hogyha érzékenyen érint, vagy ha túl hosszúnak és semmitmondónak találjátok ezt az írást. Egyszerű óvoda volt, a várakozó hatalmas, a világítás gyenge, a szokásos fakókék és rondasárga neoncsövek, és igen, a hosszú tornatermi alacsony fapadok. És ott vártam és vártam sokáig a szüleimre, ők azonban nagyon elfoglaltak voltak, így sokszór órákig kellet várnom, és megesett az is hogy egyáltalán nem tudtak eljönni értem, akkor meg valaki mást küldtek maguk helyett. Három hatalmas terem is volt, felosztva: kiscsoport, középső, nagycsoport. És persze az un. délutáni csendes pihenő, ami kötelező. Hogyan lehet egy pihenő kötelező? Mégha csendes is. Nyomasztó, lelketlen sötétség mindenütt, és a dohos szag. Mai szemmel látom már, hogy a rezsim áldozata voltam, de mindannyian azok voltunk, én csak egy a sok közül - uniformisban. És ott volt az udvar: a kövezet bontásból származó töredezett téglákból kirakva, és a téglák, oldalukra fektetve, egymást támasztva, habarcs nélkül. Ebből persze sok baleset származott, mi ovisok sorban botlottunk meg a téglaéleken, vágódtunk hanyat egyenest a hideg kőre. Aztán meg jött a sebfertőtlenítés, jód, úgyhogy majd bepisiltunk a fájdalomtól, különben ez a csendes pihenők során is olykor megesett mert ott még szólni se lehetett a dologról. Most az udvarra visszatérve. Volt egy hatalmas vaskapu az északi oldalon, s ez meg rettegésben tartott minket - hogy letuszkolnak, hogy lezárnak a sötétbe, ahol ki tudja mi van, sötétség, szellemek, baljós árnyak, másvilági lények, akiknek a gonosz a lételeme. Szóval a vasajtó titkáról csak Tominak lehetett tapasztalata, ő viszont mukkanni se mert az alant fenyegető titkokról. Így mi többiek, maradtunk tudatlanságban. És ott volt még a rendszeres visszaélés, az alsó fertájra kapott egyenletes testi fenyítés. De! Szerencsénkre némi öröm is rákkacsintott (most elárulom) a Zsolnay óvodában - a színjátszókör, próbával, énekkel, német nyelv, stb. És most kapaszkodj meg: elit óvoda voltunk. Szóval, ami az éneket illeti. O, tannenbaum, o tannenbaum, usw., aztán meg Hej Dunáról fúj a szél... stb. stb. Az udvaron átellenben, fent a lejtő tetején is volt egy kapu, és annak a színe ragyogó fehér. De hogy azon túl milyen csodák vártak ránk, arról bizony senki se tudott. Még Tomi se.

♥ PEACE ♥

Szia!
1. Igazából egy könyvben olvastam erről, és sajnos már nem emlékszem a címére. Ott bizony kerek perec kimondta a szerző. A Kanári-szigetek is felmerült a témában, de az Amentet - mint mindenki tudja, aki a témában kicsit is járatos - északabbra található. Viszont. Az ős-kanári nyelv egyesek szerint rokon vonásokat mutat az amentetivel.

4. A boszniai piramisokról nem tudtam. A Blaháról meg sok urban saga járja... Kössz az infót...

Felfelé a hegyen: nehézségekkel kell dacolni. A rubintvörös a szerelem színe. Favésővel követ aprítani, azt jelenti, hogy a lehetetlen is sikerülhet. A kettő együtt meg azt, hogy megtalálod álmaid szerelmét, vagy hogyha már megtaláltad, akkor gyermekáldás várható, akit tehetség és jószerencse kísér.