Naponta tapasztalom azt is, hogy beszélek emberekhez, de nem azt értik, amit közölni akarok velűk. Vagy nem azt értik, amit én szeretném, hogy értsenek.
Rossz szó rá, de idegennek érzem magam ebben világban, idegennek az emberek között.
Elfogadni ezt azért nehéz, mert feszültséget generál bennem, hogy már megint nem értik, látjják a közlendömet, vagy hogy mert nem fogadják el, ahogy én látom.
Én halgassam meg a másik álláspontját, de az enyémet már hülyeségnek tartják, tehát nem kölcsönös a vélemény külömbség elfogadása.
Már nem is szeretek emberek kőzé úgy menni, hogy kommunikálnom keljen velük. Ezért elvagyok forgalmas helyeken, idegen emberek között, mint egy magányos sziget, de egy szükebb rendezvényen is inkább csak magamban vagyok és az általam végzett tevékenységeim úgy alakultak az évek alatt, hogy azokat már mind egyedül végzem.
Sőt mostanába már azon gondolkodom, hogy mi az a munkakőr, ahol nem kellene emberekkel együtt lennem, foglakoznom, nem lennének munkatársak, sem ügyfelek, sem vezetők.
Birka pásztor? mert ott csak kuty van meg a birkák :-)
Tényleg, hol vannak a velem egyformán vélekedő, gondolkodó emberek? Mert oké, hogy mindenki egyedi, na de ennyire?
Szerintem mára - már elútasitom az embereket, ahogy ők is engemet.