Egy álom, vagy inkább érzés ami mindig visszatér…. éreztem, tudtam, hogy a szobámban az ágyban fekszem, hirtelen mégis egy hídon találtam magam és azt láttam, hogy a víz egyre emelkedik…tudtam, hogy most meg fogok fulladni, most megfulladhatok….egyrészt féltem, másrészt tudtam, hogy ez csak álom, most megfulladhatok …. és mégsem mertem, mintha nem mernék meghalni….felébredtem….

újabb álom, biciklivel tekerek és érzem, hogy most ha gyorsítok, akkor megtörténik…. elhagyom a testem, vagy átléphetek valamilyen határt és megérkezem… hova? azt nem tudom….tekerni kezdtem és mégis éreztem, ahogy azt mondtam, nem …. és az álom abbamaradt…

Olyan ez mintha a Vissza a jövőbe film, amikor az autó gyorsul, gyorsul míg eltűnik és valahol máshol megjelenik…. vagy egy űrrepülő ami nagy sebességgel száguld, és amikor megérkezik az űrbe, egyszerre abbamarad minden…megérkezik a csendbe, a mozdulatlanságba… a semmibe….olyan mintha velem is megtörténhetne ez… ha megengedném…. ha átmernék lépni egy bizonyos határt… de mi ez a határ és mi lehet ott… mi van ott ahova nem akarok menni… hogyan lehet ezt a félelmemet legyőzni?

Tegnap szentivánéj volt, azt olvastam, ilyenkor azok, akik nyitottabbak, érezhetik az angyalokat, szellemeket…. álmodtam… és bennem ébredés után félelem volt… olyan, mintha érezhetném őket… de valamitől félek, valamiért ellenállok….. mit tegyek…? hogyan tudnám legyőzni ezt a félelmemet….

Olyan érzés, mintha már ott lennék a kapuba… csak épp át kellene lépnem rajta…. de nem…. nem merem megtenni az utolsó lépést……mire lenne szükségem, hogy megtegyem az utolsó lépést……