Lassan három éve már, hogy először kezembe akadt Dr. David R. Hawkins első magyarra fordított könyve, az Erő kontra erő. Kezdetben csak mintegy kikapcsolódásképp, feleségem ajánlására olvasgattam, mintegy külső szemlélőként, "lebegtetett figyelemmel". Viszont valamit komolyan megmozdíthatott bennem, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy addigi Isten- és világfelfogásomtól idegen gondolatok gyűrűznek be elmémbe, az antropomorf Istenképem egyszer csak meginog, és szép lassan, szinte észrevétlenül a végtelenbe tágul, átvéve a Mindenség helyét.

Van a környezetemben egy kislány, 17 éves. Az apja meghalt rég, az anyja alkoholista. Sokat van nálunk, jól ismerem. Ültünk a konyha asztalnál, és beszélgettünk. Minden hókusz-pókusz nélkül célirányosan belevittem egy nagyon komoly fájdalmába az anyjával kapcsolatban, ez a becsapottság és elhagyatottság érzése volt. Elkezdett sírni.
Akkor megkérdeztem tőle: - Adok energiát, felveszed?
- Igen - mondta, mert tisztel és bízik bennem, meg tud nyílni felém.
- Add a kezed, megfogom.

Nagyon megtetszett az ötlet. Ritkán írok, lehet, hogy kevés az infó. Mégis Őszinte kíváncsisággal kérek mindenkit, írja meg a véleményét rólam. Kíváncsi vagyok, milyennek tartotok. Köszönöm!
(U.i.: Az is vélemény, ha teljesen láthatatlannak tartasz!!!)

Lehet meghökkentő, hogy erről írok egy blogot, de barátnőimmel beszélgetve a párkapcsolatról, illetve arról, ki mit tart jó párkapcsolatnak, és ebbe a minőségbe mi is fér bele, egyszer csak ez a szó ütötte meg a fülemet: maszturbáció.

Ráadásul, egy olyan barátnőm mondta, akit valahol elég visszafogotnak tartottam ebben a témában. De szerintem neki volt az egyik legbölcsebb hozzászólása:

Van e a halál után elszámolás az életeddel,van e valamiféle ítéloszék?Ki a bíro?Milyen buntetések vannak?