Sajnos már nemzetközi kutatások kimutatták, egyre magányosabbak az emberek. Sokaknak nincs kivel megosztani örömüket-bánatukat. Senki nem ér rá a másikra. A nagyfőnök a tévé, bár reklám alatt lehetőség nyílik a családi életre is Pisi, kaja, fürdés, élménybeszámoló. Sokan saját életük helyett csak másokéval foglalkoznak. Nézd meg, aki a sorozatokat nézi, szinte nem is a saját életét éli, hanem másokét.

A fiatalok bevackolnak a gép elé, és azt hiszik, társaságban vannak. Hébe-hóba emberek között is megfordulnak, de hogy figyeljenek is egymásra?
A nyugdíjasokkal is ugyanez a helyzet. Oh, amikor még faluhelyen voltak pletykapadok! Már csak a váróteremben trécselnek, mondván a barátkozás költséges és időigényes.

A halogatásodról egy mondás jut eszembe, minél jobban halogatod a kezdést, annál inkább szükséged van rá. Az egyszeri kocsmában is ki volt írva: holnap ingyen ital. Aki nem akart fizetni, mindig a táblára mutattak:holnap!

Külföldön már működik egy olyan rendszer, ahol interneten magányos idős emberek interaktív unokává fogadhatnak család nélküli gyerekeket, fiatalokat. Az orvosok csodálkoztak, hogy egy sor betegsége megszűnt annak, aki újra fontos családtagnak érezte magát, hiszen nem lehetett beteg, neki sok dolga volt. Ő volt a nagyi! A gyerekek is jól jártak, hiszen valaki végre csak rájuk figyelt, ők lettek a fontosak.
Csiribá.9

Legelső alkalommal a csi-kung miatt mentem el az energia aktiválásra. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a mozgásfajtát, mivel a testet és a szellemet is átmozgatja.

A fénymunkásoknak szóló közvetítések számomra olvasva és hanganyagban is kicsit régies nyelvezetűnek, ennél fogva nehezebben emészthetőnek tűnnek. Némelyiken többször kell átrágnom magam, hogy felfogjam a lényeget. Nyilván még nagyon földhözragadt vagyok, de bízom benne, hogy hamarosan erőlködés nélkül is megértem.
Azért jobb a csoportos, mert összeadódik az energia, szinte ránehezedik az emberre, és meg lehet beszélni utána a tapasztalásokat is, lévén sokan kezdők vagyunk.

De azt mindenképp érzem, hogy jó szándékkal szívből segítenek, akár hiszi és érti az ember, akár nem.
Ha csak elolvasgatom a csatornázott közvetítéseket, és kimazsolázom magamnak, már akkor is hat rám.
No majd elválik, mi lesz 2012-ben.

Nem konkrétan ide passzol, de a témához kapcsolódik.

A közelgő ünnepről, hivatalos nevén Nemzetközi Nőnapról gondolkodtam.

Miért volt rá szükség? Szükség volt rá? A nagy egyenlőségben elfelejtették volna, hogy a nők nők?
A kötelességszerű köszöntés rossz szájízt ad az ünnepnek. Ha nem szívből jön, nem spontán, akkor mesterkélt, nem is éri el a várt hatást.

Kedves férfiak! Ha még valaki tartja a nőnapot, gondolja végig, mit is értékel a nőkben, legyenek feleségek, munkatársak vagy rokonok. Többet ér egy elismerő mosoly, egy hálás puszi, mint egy drága bokréta. Ha egy szál pitypang szépségében közösen gyönyörködnek,

Kedves nők! Nem kell ám minden pillanatban szuper nőiesnek lenni!(az nagyon fárasztó), és elvárni sem kell, hogy mindig nőként kezeljenek.

Köszöntsük közösen a nőiességet.
Földanyát, a szerelem istennőjét, a jin oldalt, minden női eredetűt.

No és persze a férfiakat is. Hiszen mit sem érnénk a drága férfiak nélkül!

zsuzsa

Végigolvasva a cikket elgondolkodtam: ki az az ismerőseim között, akire illik a leírás. Aztán rájöttem, olyanokat kéne keresnem, kire nem illik.

Ha belegondolok, jószerével a magyarok többségére áll, hogy borúlátó, panaszkodó, sopánkodó, , stb. Nem hiába emlegetik a magyar mentalitást: dögöljön meg a szomszéd tehene is... Ha netán túl jó a kedved, olvasd végig a magyar Himnuszt, és rögtön késztetést érzel, hogy a kardodba dőlj. Sajnos ezt a hozzáállást már gyerekként megtanítják, ne is csodálkozzunk, hogy Drakula energia vámpírjai köztünk élnek.
Jó pár nemzet lehet büszke és lelkes a Himnusza hallatán.

Ha így haladunk a gazdasági válsággal is, lassan gyertyával kell keresni majd az optimista, energikus kipihent, bölcs, stb. embereket. Nem túl rózsás a helyzet, gyerekek, bár nem reménytelen. Itt a tavasz, és persze itt vagyunk MIi is, hogy feldobjuk a hangulatot!

No megyek és megnézem a szemfogaimat.