Nekem fiam van és azt gondolom, lesznek saját ünnepeink. Szerintem a hivatalos ünnepek is jók, de azon érdemes elgondolkodnom, hogy neki kitalálok valami titkos ünnepet, ami csak a miénk.

Nem kell mindent larohanni, de azt sem lehet, hogy mindent magunkba nyelünk, mert az meg csúnya görcsökhöz vazet. Utána meg dolgozhatunk vele, elengedés, megbocsátás és hasonló formákban.

Én helyzetfüggően ragálok, ki kellett jelentenem, hogy nem szerethetek mindenkit és mindent. Nehéz egy öregembert rugdosó idiótát szeretni, de még egy a háven bagózó tinit is szeretni. Persze határozott és nyugodt fellépéssel a helyzetek egy része megoldható. Az én esetemben ez meglepetést okoz, egyrészt mert vékony magas és hosszú hajú ember lévén ezt nem várják tőlem. A meglepetés pedig sokszor megoldja a helyzetet, Lehet, hogy csak ki kell billenteni az eseményeket a rossz sodorvonalból és ennyi.

Szerintem nincs mindenben ott a szeretet. Egy csomó dologban még szeretet sincs. A hatalmi helyzetekben, irigységben, félelemben, kapzsiságban, és gyűlöletben egyáltalán nem gondolom, hogy ott lenne.

Köszönöm, hogy megmutattad.