Katalin igazad van abban hogy a helyzeteket folyamatosan újra teremtem és utána menekülök. Ez totálisan igaz. Bár a helyzetek mindig alakulnak kicsit másképp mert valamit közben kigubancolok. A bennem élő gyermek szülője nem tudok lenni, én tudok gyerek lenni és itt boldog volt és nyugodt egy ideig aztán zsibadt és fáradt a munka robotolásában :) Igen én is feltettem a kérdést miért robotolok akár napi 12 órát utazással együtt 14-et. Nem tudom még. Abban is igazad van hogy nem tudok nemet mondani. A szüleimnek meg akarok felelni, tudod ez fel sem merült. Velük kapcsolatban annyit érzek tudok hogy én nem tudom őket elengedni, ha nem segítek rossz helyzetbe kerülnek nyugdíjasok másban nem tudok segíteni csak ha pénzt küldök. De ez mind egy helyzet amit végig gondolok mert a fontosabb pihi közben gondolkodtam az egészen. Igen egész gyerekkoromban egy fő mintát akartak belém verni hogy nekem kell alkalmazkodnom, nekem kell engedni, én vagyok a kisebrendű. Ebben a helyzetben az a probléma hogy én kimondtam bocs nem akarom keres más megoldást. De az a faramuci mintha süket fülekbe mondanám a nemet. Tettekre sarkal hogy megoldjam, mert van megoldás. És itt sikitozik az énem miért én kilincseljek oldjam meg a problémáját, a rokonok itt élnek ezt a lehetőséget tudják ők is biztosan csak nem érdekli őket. Végig gondolva direkt az én nyakamba zuhintották hogy ne legyen a közelükben és ne zavarja az ő életüket. Szóval leirva hotelekben ki lehet ideiglenesen bérelni apartmant ugy hogy ott él az ember akár 3-6 hónapot mig nem talál mást. Tehát keresek a városban egy ilyen lehetőséget neki, és költözhet oda. A szeretet mint fogalom viszont érdekes dolgokat vált ki belőlem. Mi van ha képtelen vagyok szeretni? Lehet nem tudom milyen érzés a szeretet? Mivan ha én taszítom el ezt az érzést? Erre pl. ugye a gyárban van egy fiatal pár dolgozik ebéd szünetben együtt beszélgetnek stb, belőlem reflex szerű undort meg röhögést vált ki mikor "nyuszi " meg "nyuszikám"-oznak. Bent mindenki mondja jaj de édesek nagy szerelem jaj de szép, én pedig kritikusan felröhögök mert hamisnak érzem. Amióta kint vagyok szabadon sok dologra rácsodálkoztam mint irtam, mert sok elfogadott társadalmi "normát" hamisnak érzek. Persze sodrodom a tömeggel teszem amit mindenki szokott közben úgy érzem hamis az egész. Viszont imádom hogy oda megyek ahová akarok senki nem felügyel :D hmm igen a szülői megfelelés. Gondolok egyet elmegyek a hegyek közé, hihetetlen helyeket találtam mintha valami kis tündérországba csöppentem volna :) Hegyek között egy irhatom nagy és csodaszép tó tiszta vizzel, a hegyek teteje havas, a hegy oldalán legelnek tehenek isten bizony kiprobáltam olyan meredek volt hogy állni alig tudtam rajta :) de ők legelésztek :) szóval itt is kirándultam. A bennem élő gyermek kitört :D nevetgéltem rohangáltam hegyet másztam a tó partját körbe sétáltam és vágyik vissza a lelkem oda hihetetlen energiát éreztem. Igaz az ott élő emberek ugy nevettek néha rajtam mint mikor gyereket látnak de jól esett :) Szóval Katalin kostolgatom milyen szabadnak érezni magad és közben megtalálni magam időt szánok rá, de ez egy folyamat lehet hosszú lesz. Nekem nehéz falat most a szeretet kérdése. Most a lelkem arra a csodára vágyik amit ott a szabadban a hegyek között érez, mintha egy gombot megnyomnának hogy kikapcs már az odafelé vezető uton. A másik dolog amin dolgozok az egyedül lét. A belső gyermek énem kicsi volt egyedül volt mindig egyedül ez kisért eddig. Most probálom feloldani, elmegyek kirándulni és keresek hozzá társat, akkor és ott nevetgélünk kirándulunk és ennyi. Bár ez eddig társat találni 1-szer sikerült :) de ő is feltőltödött és kellemesen gondol a napra. Én így probálom Katalin feldolgozni a hibáim. Kérdezek közben mert természetesen kiváncsi vagyok mások mit gondolnak. Sok módszer van megtalálni magad sok leirás sok tanács módszer. El lehet veszni és tévedni benne :)

Katalin én próbálkozom feldolgozni a blokokat, pl tegnapelőtt este meditálni próbáltam a negatív energiáktól megtisztítani magam, hát másnapra olyan fejfájást kaptam meg hasmenést hogy... senkinek nem kívánom :). Valamit nagyon elrontottam :), de bevallom olyan jót nevettem ma rajta. Ezen az oldalon találtam a meditációt :)http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/meditaciok/a-szeretet-aramaban.html
Megpróbáltam és végül is tisztultam :) Bocsánat ezért de tényleg jót vigyorgok rajta ahogy írom a szavaim :) Ma megpróbálok valami mást :) Lehet nem jól teszem de ha elrontom is mégsem keserít el maximum vigyorgok egy jót, ezt is meg kell tanulni. Viszont tudod mi a nehéz magamat szeretni. Tüzetesen megvizsgáltam magam a tükörben testileg egy pontot sem találtam ami nem tetszik magamon, akkor fogtam és listát írtam mit nem szeretek magamban hú teli lett az oldal viszont az a fele ami arról szólna mi értékes és szeretni való bennem egy szót nem sikerült írnom :( Hát itt megálltam, ezen hogyan változtathatok? Egyébként ez is érdekes rossz tulajdonságot milliót tudok írni magamról jót nem.

Pénz egy eszköz. Mára megtanultam utálni mert látom mit tesz a pénz az emberekkel. 20-as éveim azzal teltek el hogy lelkiismeretesen dolgozzak minél többet keressek, és szembesültem azzal hogy ha lelkiismeretesen dolgozok rám szállnak kihasználják a jó szándékom és egyre több felelősség van a nyakamban. Mások pedig magukat fényezve az én munkámmal vetítenek és több pénzt kapnak. Egyesek elesettséget színlelnek jó szívvel segítesz nekik miközben egyetlen céljuk elvégzed az ő munkájukat és ha hibát találnak benne azonnal megfúrnak. Ma a munkahelyeken egy cél lebeg az emberek szeme előtt mászunk fel a hátán, túrjuk ki csak a mi állásunk maradjon meg. Lelkiismeretes vagy dönthetsz kilépsz ebből és vállalkozol. Oké vállalkozó leszel tisztességgel elvégzed a munkád, vagy kifizetnek vagy vársz a pénzedre, megértő vagy vársz vársz közben végzed a munkád és nem fizetnek, egyre több munkát varnak a nyakadba mert próbálsz segíteni, megmakacsolod magad nem fizet nem csinálod. Aztán rádöbbensz fizetni nem nagyon akar senki mert te utolsó vagy a sorban, egyszóval nem jött be a vállalkozás sem. Ostoba vagy nem erre a világra születtél. Elvégzed a munkát nem fizetnek elküldöd őket te vagy a legaljasabb a világon. Ha túl jószívű vagy és megpróbálsz segíteni még mindig, hiszen ha jót teszel jót vársz. Na a mai világban ez nincs! Vagy alkalmazott vagy behatárolt munkát vállalsz azt elvégzed, mindenkire mosolyogsz mindenki véleményét meghallgatod és mindenkinek azt mondod amit hallani akar. Hát ez ember függő ismerek olyat aki ezt sikeresen csinálja évek óta és bombabiztos az állása :) Én sajna nem tudok ilyen lenni :) Ezért az én viszonyom a pénzhez fura. Jól kerestem megundorodtam az emberektől változtattam rajta, aztán most szépen elveszítek minden anyagi értéket amit megszereztem. Egy tanulságom viszont van ha volt pénzem sem voltam boldog, nincs pénzem így sem vagyok boldog. Volt pénzem rengeteg barátom volt, nincs pénzem nincs barátom. Volt pénzem minden családtagom megtalált segítsek, nincs pénzem családomhoz fordulok segítségért elutasítás van. (Itt azokat értem akiken én segítettem a családomból és viszonzást kértem) Bár így hogy nincs pénzem van időm arra amit szeretek. Sokat beszélgetek a fiammal van időm rá ! Van arra időm hogy olvassak, hogy foglalkozzak a félelmeimmel. Na ezt megírva lökött gondolatom támadt így hogy nincs pénzem élesebben látom az embereket. Sokan kimutatják milyenek is valójában. Elektrobarbi akinek sok pénze van hogyan viszonyul hozzá? Mindegyik más :) Családomból emelek ki 2 példát. Mindkettő sikeres céget csinált sok sok munkával. Mindkét esetben sikeres nagy cége lett dolgozzanak az alkalmazottak neki egy lényeg van a havi 1 millás fizetést kivegye és nem érdekli tovább azért van az alkalmazott hogy ő gazdag legyen! Mit csinál a pénzzel? Luxus körülmények között él partikat ad nyaralások sielések egzotikus helyeken és minden a mutogatásról szól. Ház, kocsi mind luxus, gyerekek mindent megkapnak mi szem szájnak ingere. Viszont élet nagy tanulsága 1-szer fent egyszer lent :D Itt változik a dolog 1-es eset képtelen a luxusról lemondani minden aljasságot bevállal csak neki legyen jó ki tudja meddig tart. 2-es eset küzd segítséget kér (pénzben) újra fel kerül majd és megváltozik, nem akar újra lekerülni ezért mindenkire mosolyog mindenki véleményét meghallgatja és mindenkinek azt mondja amit hallani akar szeme előtt pedig mindig az lebeg ebből neki mi a tiszta nyereség, ha vissza kell fizetni amit kért azt elfelejti hallogatja. Taposómalomban élnek tudják mi mennyibe kerül és ezt megszerzik. Ha azt kérdezed miért? Nagyon jó luxusban élni, nem szembesülsz saját magaddal ezt el tudod kerülni. Lelki furdancsod lesz valamiért rossz a közérzeted hopsz elmegyek wellnesszel-ni, masszőr szauna pezsgőfürdő, hasonló gazdag emberekkel beszélgetni és helyre döccent az egyensúly. Tudom gonosz vagyok de külső szemlélőként ez jött le. Onnan fentről más a világ. Ha kérsz egyből azon gondolkodik hogyan tud majd hasznot húzni belőle (alkalmazottként), ha rokon vagy juj hogyan léceljek le gondolat visít az arcukról:) Viszont ha ő fordul hozzád kér tőled teljesen elképed mikor vissza utasítod :). Nem érdekli őket az énképük nem foglalkoznak spirituális dolgokkal, egyetlen dolog élteti őket hogyan tarthatják fent minél tovább ezt az állapotot. Nagyon gonosz véleményt írtam le, de én tényleg ezt látom.

Többször határozottan visszautasítottam őket mégis visszajöttek :) Most nem ez igaz de ha jönnek megkapják a konkrét nemet:) Templomba sem járok el így gyülekezetbe sem akarok :D lelki állapotom mostanában hagyjon békén mindenki. Nem akarok szereplő lenni nem akarok "okos" lenni, nem akarok hú de nagyot mondani. Csömöröm van attól hogy adott helyzetekben szerepet játsszak mert kell. Katalin magyarázatából értem az "ego" jelentését. Nos én az egomat éveken keresztül hizlaltam tanultam dolgoztam és mindenkinél jobb akartam lenni a szakmámban ezért sokat tanultam sokat kérdeztem tőlem okosabbaktól és egyre jobb lettem szakmailag így egyre több felelősség rakodott rám és a vége a frusztráció lett. Egyáltalán nem lettem boldog sem kiegyensúlyozott :) Sőt sok felelősséget a nyakamra raktak ami egyre terhesebb lett, egyre többet vártak el. Megtanultam félni a végére és megundorodtam ezektől az emberi kapcsolatoktól és mondhatom hogy totál kikészültem a nyomástól. Lelkileg megviselt és testileg is egyre több bajom lett a stresz miatt. Szakítottam mindennel és előröl kezdek mindent. Biztos sokan átestek azokon a dolgokon amiken én vagy hasonló helyzeteken, egyet tudok. Meg kell tanulnom szeretni magam, elfogadni dolgokat, feldolgozni azt ami volt és megtalálni azt a pontot ahol a lelki békém megvan. Egyébként miért kötelességük felkeresni engem? Azért mert kérdéseket tettem fel? A válaszaik halál egyszerűek voltak és rögtön elfogadhatóak és pont ezért kezdtem gondolkodni rajta. Vagy azért keresnének fel mert bizonytalan vagyok és keresem az utam és ők ezt megérezték? Végül is mindegy visszajöhetnek és kapnak egy határozott nemet :D Aztán megint vissza fognak később jönni mert ők ezt hiszik el és a hitüket terjesztik :) Én maradok annál a célomnál hogy az engem érdeklő dolgokat megismerem. Jehova Tanui előtt nem azért csapom be az ajtót mert ők azok hanem azért mert teli a hócipőm azzal hogy riogatni akarnak a világ végével. Épp elég félelem él bennem ami tisztázásra vár nem hiányzik a lelkemnek az hogy foglalkozzak az ő hitükkel világlátásukkal és az eljövendő világvégével. Különben sem vagyok jó hithű ember vagy hogyan is írjam, hiszen katolikus létemre elvétve járok járok templomba, nem voltam sem elsőáldozó sem bérmálkozó soha nem akartam és nem is akarok férjhez menni. Bár tény hogy a fiamat megkeresztelő papot becsülöm emberként és jó gondolatai vannak. A mai napig ha erre jár bejön beszélgetünk könyveket cserélünk :) És pap létére ő mondta ki a gondolatomat hogy attól hogy nem járok templomba nem gyónok stb ő tudja hiszek Istenben és ugyanolyan értékes lélek vagyok Isten szemében mint az aki jár templomba :) Jehova Tanuival ellentétbe ő nem akar meggyőzni, hogy tartsam be Isten törvényét ő azt mondja minden bűn megbocsájtható. Itt érdekes módon a ne paráználkodj című mondat ugrik be :D Hát végül is azt teszem mert akkor elfogadható a Biblia szerint ha házasok az emberek, de én nem akarok férjhez menni :D Nos a kedves fiatal pap ezen jót vigyorgott és a levegőbe legyintett amikor erről beszélgettünk. Így sokkal jobban tetszik a katolikus vallás, nem győzköd senki.