Különböző létállapotok előnyei és hátrányai
Vegyük végig, hogy a különböző létállapotok és élet-megoldások milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak a lélek számára.
Pl. itt van néhány:
- Alárendelni magunkat egy felsőbb akaratnak és összeolvadni vele, ezáltal akár szeretetnek élni?
- Esetleg megmaradni önállónak, de "szimbiózisban" élni a Felsőbbel?
- Elkülönülni és a saját fejünk után menni semlegesen (pl. művészként vagy tudósként tölteni az időt)?
- Hatalmat szerezni magunknak és azt felhasználva az emberek szolgálatába állni?
- Nem törődni a többi lélekkel és koncentrálni saját akaratunkra ezáltal közönyösen tekintve a többiekre?
- Hatalmat szerezni öncélúan elhallgattatva a lelkiismeretet (így nem okoz szenvedést a működése)?
Lehet még hozzácsatolni többet is.
- Ademon blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
41 hozzászólásez személyiség függő,hogy kinek mi a fontos az életben.bármely típus megtalálja a maga örömét .az a kérdés ,hogy a környezete mit szól hozzá.mindig a környezet értékeli ,mert az egyén számára mindegy.és ha a környezet elítéli a te stílusod,lehet hogy ettől változtatsz majd rajta.szerintem ti ezt hívjátok fejlődésnek.
Miből gondolod, hogy valaki azt hívja fejlődésnek, ha a környezet véleményének hatására változik meg????
megtanulod(büntetések és jutalmazások által)hogy mi a helyes és mi a helytelen viselkedés,sőt VÉLEKEDÉS.ezt magad is belátod,hogy jó vagyis magadévá teszed.Tehát a környezetedtől tanulsz,alkalmazkodsz,fejlődsz,beilleszkedsz.
Ez társas dolog,de isten ebben úgy vehet részt,hogy ő jutalmaz vagy büntet.Mármint persze te csak hallottad emberektől,hogy mi tetszik istennek és mi nem.
A magad nevében nyilatkozz Alfa, szerintem mindig, mert attól, hogy így voltál ezzel, attól lehet, hogy egy másik ember meg más utakat választott a fejlődéshez (akár többfélét egyszerre). Nem értem, miért akarod megmondani, hogy mi biztos ilyenek vagy olyanok vagyunk. Szerintem jó lenne, ha a magad nevében nyilatkoznál, hogy így vagy úgy élted meg ezt vagy azt. Mert ez így eléggé fura. :)
kedves Omega.
Ameddig iylen lesz a világnézeted, addig Te is ilyen maradsz, nincs ami kihúzzon a materializmusból.
A fejlődési szintek nem függenek a személyiségtípusoktól. De az talán jellemző, hogy a vallásos, mítikus, pártoskodó szinten az érzés mentén fejlődők rekednek meg (és hárítják, hajlamosak kihagyni következő, a ráció, a megértés szintjét).
A megértés, önkifejezés, elmés szinten pedig a gondolat mentén fejlődők rekednek meg, főleg ha előtte már kihagyták az érzésben, odaadásban, érzelmi kommunikációban kiteljesedés szintjét, amiről az előbb szóltam. Innen csak úgy lehet tovább lépni, ha egyszerre mész visszafelé az érzelmi kommunikációbam és fölfelé az intuíció, a magasabbrendű spirituális érzések felé.
Azt, hogy kihagyták, értsd úgy, hogy nem vizsgáztak le belőle.
Szerintem a "vallásos, mitikus, pártoskodó" stb dolog: hogy az értelem szintjén nem fejlődhetnek... Ez egy általánosítás, amivel így nem értek egyet, ez sokkal összetettebb dolog. Mondjuk ha arra érted, hogy ha valaki feltétlen elhisz mindent egy vallásnak/pártnak, az úgy tényleg megrekesztő lehet. Csak így ez a kifejezés kicsit úgy hangzott, mintha egy bizonyos vallással/párttal szimpatizál az ember valamiért (pl azért, mert neki is hasonlóak a céljai), akkor az már nem fejlődhet? Szerintem úgy van, hogy nem a párthoz/valláshoz kell hűségesnek lenni, az az eszköz lehet valami célért. És ha az a bizonyos csoport már nem azt képviseli, amit szeretne az ember, akkor egyszerűen válthat. Csak azért bővítem ezt így ki, mert ez alapján minden, valamilyen vallású/pártszimpátiájú ember úgy érezhetné, hogy ő megrekedhet, ez azért sokkal összetettebb dolog. Inkább az a kérdés, hogyan mi a célja, miért segít pl egy pártnak (a hazáját szolgálja vele vagy a magát pártot? ha a pártot, akkor abból szerintem tényleg adódhat ilyen megrekedés)
Itt is kreditrendszer van , halasztott vizsgákkal ? Meddig lehet kihagyni egy vizsgát ? Körülfejlődhetjük a hiányt , vagy szétesünk a lyuk mentén ? Üdvözlettel : felacsó
,,megtanulod(büntetések és jutalmazások által)hogy mi a helyes és mi a helytelen viselkedés,''
Ez az állat kísérletekben valóban így van,de vegyünk csak egy egyszerű példát ,egy lázadó kamaszt.
Meg nem tanítod semmire,se anyja,se apja,se a tanára.Már csak azért sem fogadja el,pusztán dacból.
Tojik a büntetésre jutalmazásra.
Más példát is hozhatnék bőven.
A magánvéleményem meg az hogy, nehogy már a környezet elvárásai szerint éljek.A környezetem mondja meg,hogy ki vagyok ,mi vagyok ,mit tegyek,és hogyan.
Ezt Te komolyan így gondolod? Hát akkor egy beprogramozott robot lenne az ember.
Azért ennyire még nem rossz a helyzet.
És hogy mi tetszik Istennek,meg mi nem,azt meg szintén nem mások fogják megmondani,hanem előbb utóbb az ember saját tapasztalatai.
Szerintem neked még a tapasztalataid hiányoznak,azért gondolkodsz így.
Persze ,majd kapok Istentől egy banánt jutalmul,ha jól viselkedem,
mint a csimpánz,ha elvégzi a feladatot az állatkisérletben.
Még szerencse ,hogy az embernél nem így működik a dolog:)
Én ezzel a témával úgy vagyok, hogy szerintem nem lehet ilyet kérdezni, hogy mik az előnyei ill. hátrányai egy bizonyos létállapotnak. Félre ne érts Ádám, a nem lehetet nem úgy értettem, hogy megtiltom, meg gátolni akarlak a szabad akaratodban :), hanem hogy én nem tudom bármire is azt mondani, hogy na ez előny, ez meg hátrány. Lehet én vagyok korlátok közé szorítva, de én nem is emlékszem már rá, mikor mérlegeltem bármit úgy, hogy ennek mi lehet az előnye, mi lehet a hátránya. Ok-okozat oldalról közelítek meg mindent. Ami nekem előny, másnak lehet hátrány, és fordítva is persze, úgyhogy tényleg idejét se tudom mikor elmélkedtem utoljára előny-hátrány fokozatban. Egyszerűen mi lehet a következmény, eddig jutok. Hogy a következményt behatároljam az előny-hátrány skálán, az nagyon rég kimarad. De igazán már a következményeket sem nagyon mérlegelem, úgyis mindig az a következmény, aminek lennie kell. Persze, szabad akarat meg minden, de a kövekezmény attól még mindig ugyanúgy bekövetkezik, és mindig olyan formában, hogy kiegyenlítse az előzményt. Így marad mozgásban az élet. Nincs olyan, hogy előny, meg hátrány, minden következmény magába foglalja az előnyt is, és a hátrányt is egyaránt, úgyhogy feleslegesnek tartom azzal foglalkozni, hogy valami előnyös-e vagy sem számomra, annyi előnye úgyis mindig van, hogy tapasztalok, és ez a lényeg. :)
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
ott a pont!
Úgy gondolom, hogy tapasztalni vagyunk itt a földön. S részemről én ezt leginkább igyekszem aktívan élni is.
Ez valahogy azt jelenti, hogy ezeket a létállapotokat nem nagyon tudom elkülöníteni magamban és ha őszintén végiggondolom, olyan mintha felváltva élném meg egyiket másikat, megtapasztalva mindazt ami vele jár.
Olyan mintha egy kis fejlődés után megtorpanás és megállás jönne - pangás - egy darabig. ... vagy akár visszalépés is, ha a lelkem nem találta meg a helyét az új szinten (akkor nosztalgiázva visszalépek az előző állapotba:)
A papírforma szerint lehetséges, hogy a fejlődésben spirálisan fejlődünk, de a visszalépésben egyenes úton lépek vissza:) Érzésben számomra ez a spirális fejlődés kisebb léptékekben inkább cikk-cakknak érződik (mindig a legaktuálisabb erő felé húzok el)
Úgy gondolom, hogy nem igazán lényeges, hogy az adott létállapot előnyös-e vagy hátrányos, mert azt tapasztalom meg, amilyen megtapasztalásra belsőleg szükségem van, is inkább a "legyen meg a Te akaratod" elve érvényesül.
Számomra van egy nagyon ismerős és szeretett létállapot: amikor egy vagy több másik lélekkel lélekközösségben, egybefonódva, egybeolvadva - saját független, szabad lényünket megőrízve - közös célokon, közös átéléseken, egységben érzem magam (közös medi, közös zenélés, közös éneklés, közös tanulás, közös kirándulás, élő- vagy szeretetenergiák áramoltatása,...) Ez valami olyan egységélményt tud adni, amiért már megérte leszületnem tapasztalni erre a csodálatos bolygóra.
Mi az ami még ennél is fontosabb létállapotom? Békében, harmóniában lenni önmagammal és a világgal. Egységben lenni saját belső önmagammal, kapcsolatba kerülni, kapcsolatban lenni az életenergia forrásával, attól függetlenül, hogy éppen melyik létállapotot élem meg.