RICHARD BACH:
Jonathan Livingston, a sirály
Jonathannak, az igazi Sirálynak,
aki ott él mindannyiunkban
1
Reggel volt, s az új nap sugarai aranyszikrákat csiholtak a tenger lágy fodrain.
Mintegy másfél kilométernyire a parttól halászcsónak ringatózott a vízen, s a levegőn átcikázott a Reggelire Gyülekezés híre, mire vagy ezer mohó sirály csapott le, hogy egy-két falatot harcoljon ki magának. Elkezdődött egy újabb dolgos nap.

Hétvégén ismét Debrecenbe utaztam, hogy találkozzak a gyermekeimmel és a szüleimmel. Vonattal érkeztem és volt még egy órám a találkozásig, mert a gyerekek éppen átmentek az uszodába. Gondoltam elsétálok a főtérre és ha már ott vagyok, akkor a régi kellemes emlékeket idézve eszek egy milánóit a Délibáb expresszben!
Aki élt már Debrecenben, az biztosan tudja, hogy annak az ételbárnak milyen retrós hangulata van, még így is, hogy pár éve felújították. Iskolás éveim alatt sokszor betértünk

Tamás evangéliumának ihletésére...

Két ember megy az úton.
Az egyik ügyes bajos hétköznapi dolgaival terhes. Mit tegyek, kérdezi?

A másik lehajol és fel vesz egy követ a földről. És mondja: Nem az a kérdés mit tegyél, hanem, hogy mit ne tegyél.
A kő nem erőszakos, nem háborúzik, nem tüntet, nincs identitása, nincs vallása, nem politizál, nem gyűjt, nem tékozol, nem habzsol, nem hazudik, nem csapja be feleségét, barátait, anyját apját, nem verseng, nem ad kölcsön, nem kér kamatot.

Tényleg jött a válasz, és megyek tovább... sosem gondoltam volna. Szóval ott tartottam, hogy nem tudtam mit kezdeni a meggyötört kislánnyal, aki ott van bennem. Jött a szikra: beszélgess vele! Ma délelőtt újra volt egy órácskám, lefektettem a csöppemet, apa vigyázott a másikra, én meg elmentem beszélgetni magammal. Elmondtam neki, hogy nem úgy lesz ám, ahogy gondolod, nem marad így minden, elvégzed a középiskolát, főiskolára mész, ott megismered a párod, akivel még tíz év után is szerelmesek lesztek egymásba, és lesz két gyönyörű kisfiatok.