Még sohasem mentem neki senkinek sem kocsival. Ma egy pillanattal később tapostam a fékbe, s beleütköztem az előttem állóba. Látszólag nem történt semmi sem, a sofőr is jót mosolygott és további biztonságos utat kívánt. Viszont megtanultam már, hogy minden ilyen esemény egy üzenet is egyben.

Amikor még hivatalosan is gyerek voltam, sokat fantáziáltam azon, hogy milyen módon lehetne kiküszöbölni a múltban elkövetett hibáinkat. A tudatom intenzív teremtő hatalmáról árulkodik, hogy a világ egy távoli pontján változásokat indukáltam az érintettek tudatában.
Úgy érzem, hogy ártatlannak és tökéletesen értelmetlennek gondolt álmodozásaimra

Éppen akkor, amikor már elhatalmasodott a kétség, és hiábavalóságom tudata rátelepedett a jelenemre,

Mióta a lányaim élnek és beszélnek, sok-sok apró boldog pillanattal gazdagodott az életem. Olyan felemelő élmény megfigyelni a kis világlátásukat, szembesülni véleményeikkel, meglátásaikkal.

Imádom a kis "gyerekszájakat", amikkel kifejezik önmagunkat. Különösen nagylányom tud kreatív lenni e téren.

Íme néhány példa a meglátásaiból:

Sétáltunk hazafelé, be volt borulva az ég. Felkiáltott: "Piszkos a felhő!"

Az elmúlt napok konfliktusai igen sok példát szolgáltattak itt a weboldalon arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk belevetíteni a másik mondandójába a magunk gondolatait. Ír valamit a másik és mi azt tovább gondoljuk, hozzáteszünk, más összefüggést olvasunk ki belőle, mint amire utalt és ez nem mindig azért, mert félreérthető volt a szöveg, hanem azért, mert kivetítünk, ahelyett, hogy a valóságot látnánk.