A ki vagyok én? kérdésen gondolkodom, mármint hogy hogyan kell fejtegetni magunkról azt hogy ki nem vagyunk és mire juthatunk.. El kell távolítanunk a saját magunkról alkotott képünkről a szerepeinket, játszmáinkat úgy tűnik.. mert ha például valaki megismer minket valamilyennek egy időn keresztül, aztán egyszer csak látja egy másik arcodat is, máshogyan való viselkedésedet.. Olyankor az illető ezt mondja: "ki se néztem volna belőled!" vagy pedig hogy "nem ismerek rád!".

Az igazság az, hogy mostanában többször előfordul velem, hogy jön egy gondolat, ami ott akkor mindenféle elemzés, megvizsgálom jobbról-balról nélkül, jó ötletnek tűnik. Csakhogy nem cselekszem azonnal. Azt szoktam gondolni, hogy ha most eszembe jutott, akkor 10 perc múlva vagy később is eszembe fog jutni. Ez egy jó vagy esetleg fontos gondolat, vagyis egyértelmű, hogy eszembe jut később is. Csak hogy ezt az egóm mondatja velem. A gondolatokat ugyanis később mindig elfelejtem, és csak akkor jutnak eszembe mikor már késő. Így már többször megfogadtam, hogy mikor jön egy gondolat és elsőre jónak érzem, akkor cselekszem. Azonnal, amikor a gondolat felmerül, vagy felírom, ha az ötlet későbbre vonatkozik. Ilyen sztori ez a pénz is:

Tavasszal, amikor kivirágoznak az orgonabokrok, olyan csodálatos az illatuk és szemet gyönyörködtetőek a fehér, lila és rózsaszín virágaik, hogy az ember legszívesebben levágná a kertekből az utcára hajoló ágakat, hogy hazavihesse magával a szépséget! Vannak, akik éppen ezért metszőollót is visznek magukkal, de csak sötétedés után merik megnyesni az ágakat, nehogy valaki megszólja Őket ezért!

Vallásgyakorló családból az önismeret hullámain átcsordogáltam az ezotéria világába. Azóta nem járok templomba, nem érzem hitelesnek az ottlétemet. Tegnap mégis úgy alakult, hogy kétszer is voltam. :D

Legutóbbi templomlátogatásomat mélységes kudarcnak éltem meg. Megmondtam a nagyszüleimnek, hogy mennyire képmutató lenne, ha egész évben nem megyek, húsvétkor mégis mennék, úgyhogy menjenek nélkülem, de mintha nem is hallották volna, míg végül nem akartam veszekedni, meg az ő prédikálásukat hallgatni egész nap, meghallgattam hát a papét.