"Egy kis semmi a víz alatt"

Lin-csi kolostorában élt egyszer egy jóravaló öreg szerzetes, név szerint Ling. Hallgatag, töprengő öreg volt, a tudás titkát kutatta egész életében.

"Mi a titka annak, hogy egyesek tudás nélkül is bölcsen elhelyezkednek a világban, s boldogan élnek benne, mások meg kiolvassák a kolostorok és a paloták összes könyvtárát, s mégsem boldogulnak?" Ilyen kérdéseket tett föl magának Ling, s Lin-csit is rendszerint effélékről faggatta.

Először is fontos tisztáznunk, hogy a kötődés nem arról szól, hogy az a személy a miénk, a mi tulajdonunk! Habár ezt elméletben többnyire tudjuk, mégis ösztönösen úgy éljük meg, mintha a tulajdonunk lenne, vagy legalábbis szeretnénk annak érezni!
Ez azért van, mert a kötődés pontosan azért jött létre bennünk, hogy "elmében" hozzá kössön ahhoz a személyhez, aki fontos nekünk! Ez tulajdonképpen az egonk önbecsapós játékának a része, ami azt szolgálja, hogy úgy érezzük: biztonságban vagyunk, megszereztük, magunkhoz láncoltuk, fixáltuk az adott személyt.
Így hiteti el az egonk, hogy biztonságban vagyunk - hiszen számára fontosabb a biztonság ÉRZETE (nem pedig a ténye!), mint maga az igazság!

A tavalyelőtti madárinfluenza után most megint van mitől félnünk, sőt azt lehet mondani, hogy ennek a járványnak valóban nagy a kockázata, hiszen immár emberről emberre terjedő vírusról van szó.
De vajon mi lehet egy ilyen speciális influenza megbetegedés lelki háttere, miért kapják el az emberek és halnak meg benne olyan sokan?