Kezdjük azzal, hogy nem vagyok különleges. Annyi, hogy életem a megismerés és nem a meghatározás jegyében élem, és igyekszem a maximumot kihozni önmagamból, mert régen annyi éven át a nullánál is kevesebbet sikerült. Egy 24 éves srác vagyok, aki 2010 júniusában írt egy listát azokról a dolgokról, amiket meg akar tenni az életben, és eladta a lakását, hogy megszabaduljon a visszatartó erőtől is.
Van egy olyan film, hogy "Bakancslista" nem újdonság a célok megvalósítása, eddig mindenki eljutott, meg addig is, hogy szép film, de a valóságról már kicsit más, "felnőttesebb", "realisztikusabb" elképzeléseik vannak az embereknek, főleg itt, Magyarországon, ahol hódít a depresszió, és a pesszimizmus.

Huszonnyolc éve keresem azt a bizonyos utat, amelyen végig kell mennem... de mindig eltévedek a sűrűben, megrekedek valahol, és nem tudok tovább lépni.
Néhány hónapja találtam erre az oldalra, épp amikor kétségbeesve kerestem a kiutat a sűrűből. Sorsszerű volt az egész. Akkor még nem regisztráltam, mert nem tudtam ugyan mit is írhatnék én. Feliratkoztam a hírlevelekre, majd talán az segít megtalálni az utat. Eljutottam az első feladatig, amelyben elő kellett vennem egy papírt és két részre osztani azt. Egyik oszlopba azokat a dolgokat kellett írnom, amin változtatni szeretnék, a másikba azokat a dolgokat, amiket el kell fogadnom, mert nem tudok rajta változtatni. Nos, az a papír azóta is ott van az íróasztalon, két oszlopra bontva, de üresen. Képtelen voltam rá bármit is írni. Nem könnyű a hibát megtalálni önmagunkban.