Mostanában napközben teljesen jó passzban vagyok, talán ez az egyik legjobb időszak a külföldi kint létünkben, valószínűleg senki nem vesz észre rajtam változást kívülről... Pont ezért nagyon fura, hogy mennyire változik a hangulatom estére, mikor ágyba kerülök. Soha nem volt gondom azzal, hogy elaludjak, és most rendszeresen nagyon nehezen megy, még úgysem hogy nagyon későn fekszem le.

Szóval tudatosítom magamban az álmodás tényét. Fura érzés, hogy az egész napomat át- meg átszövi az éjszaka gondolata - és most szigorúan arra az időszakra gondolok, amikor le van hunyva a szemem:) Szinte óránként kérdezem magamtól: Ébren vagyok, vagy álmodom?

Tizennégy évvel ezelőtt, mikor befejeztem az iskolát, úgy éreztem, hogy végre elmenekülhetek otthonról, otthagyhatom apámat, a szenvedést, a nyomort, és megalapozhatom az én nagyon tuti életemet, ami csodás lesz. Teltek az évek, de csak nem jött a nagy kitörés. Gürcöltem kevés pénzért, és szenvedtem, hogy ezt meg azt kéne, de nem lehet. De ha több pénz jött, az se volt elég, mindig találtam valamit, ami miatt nem éreztem jól magam. Mindig többet, jobbat akartam.

Évek óta gyakorlom és mégis meglep az a sokszínűség, amit az élet, az univerzum produkál egy változás során. Még csak egy alkalommal dolgoztam valakivel, aki persze kellően nyitott, változni akaró volt, és örömmel fogadja be a tudatosság kérdéseit... és máris komoly eredmények bukkantak fel. Természetesen az ő nyitottsága kellett ehhez. Nem oldódik meg azonnal minden – de máris van fejlődés, észrevehető változás, és szándék a folytatásra, és ezt észreveszi az első alkalom után is!

Legutóbbi esetemről így számol be a résztvevő:

Vagyok, aki vagyok. Mint Isten önmeghatározása számomra ezt jelenti: Én vagyok a nagy létező, minden létező, a teremtő, tehát önerőmből képes vagyok bámiben- az egész mindenségben abban megnyilvánulni, amiben szándékomban áll.

A VÍZ