Amikor egy új kapcsolat előtt állsz és bizonytalan vagy benne, hogy belelépjél, vagy sem, honnan tudhatod, hogy jó lesz Neked ez a kapcsolat, vagy ismét csak egy zsákutcába fordulsz be?
Természetesen biztosan nem tudhatod, hiszen a puding próbája az evés, vagyis ki kell próbálni és majd közben kiderül! Azonban kinek van arra ideje és idegzete, hogy kipróbáljon minden útjába kerülő párkapcsolatot?

Milyen jó lenne, ha még a küszöbön állva viszonylag nagy pontossággal fel tudnád mérni, hogy mire lesz képes ez a kapcsolat, mit lehet majd kihozni belőle hosszú évek alatt? Ehhez adnék pár indító gondolatot, önismereti megvilágításból:

Már tegnap is rágondolt, gyújtott egy gyertyát. Ma két éve, hogy meghalt a fiú, fiú szülei jutottak eszébe, hogy élik meg ezt a napot.
Huszonkilenc éves volt, nagyon okos és mindig mindenkinek meg akart felelni, ez lett a veszte.
A nemet nem tudta kiejteni, aki egy kicsit belelátott, az érezte ez így nincs rendjén, nem lehet mindig jókedvű valaki, ki kell, hogy adja a mérgét, dühét, nem vághat jóképet mindenhez. Egyszerűen nem vállalta fel önmagát.

A én kis elmémben a család azt jelenti, hogy van apa-anya és a gyerekek....és aztán nagyszülők....szóval vér szerinti kapcsolat....

Azt gondoltam egyszer én is megtalálom a párom, azt az egyet, Őt......és egyszer majd család leszünk....

Erre mit ad Isten? Beleszeretek egy elvált, kétgyermekes apukába..... Én, aki eldöntöttem, hogy az én párom olyan, mint én, független....várta az igazit, engem...és boldogan élünk míg a halál elválaszt. Az élet ezt másképp írta.....