Tegnap meglátogattam Sanyiékat. Már nagyon vártam a találkozást, egyrészt mert régen láttuk egymást, másrészt mert - a megelőző este történt telefonbeszélgetésnek köszönhetően - érzelmileg nagyon feltöltött állapotban voltam. Azt éreztem, hogy egy régóta kötődésem egyik sarkalatos szálát sikerült megtalálnom, hogy miért is nem vállalom fel a párkapcsolatot?!

A betegségek lelki eredetéről rengeteg írás, könyv jelent már meg, viszont azzal még nem találkoztam, mire "jó" a bölcsességfog. Én már két hete szenvedek ettől, de egyre rosszabb, úgyhogy el kell mennem vele fogorvoshoz és szájsebészhez. De nem tudom, mi ennek a lelki oka, miért nem tud normális kinőni, illetve egyáltalán miért van szükségünk bölcsességfogakra. És ha ennyit szenved emiatt az ember, ennek mi lehet a lelki oka? Tud valaki valami segítséget adni, hasznos tanácsot? Ti is ennyit szenvedtetek velük?

Érdekelne, mit tudtok a transzlégzésről?
Esetleg kipróbálta már valamelyikőtök?
Tényleg újra élhetjük vele az előző életeinket?
És van-e valami korhatár, nem lennék túl fiatal hozzá?

Nem értem, és egyre elfogadhatatlanabb számomra ez a jelenség. Nem vállaljuk gondolatainkat, nemzeti, politikai, és éppen vallási identitásunkat. Miként várhatjuk el, hogy akár a vallások, akár a politika tegyen értem, értünk bármit is, mint emberért, egyénért, és mint társadalomért, ha egyszer nem ismer minket, éppen ezért mi sem ismerjük őt, mi pedig nem ismerjük