Ki mit vesz annak?

Ma kaptam felhivást, egyes szám 2. személyben való irásaimat kioktatónak vélhetik. Eszembe sem jutott, ha nem szól igen kedves barátom, talán az életbe nem jövök rá. 

Erre olvasom Szeti bejegyzését, szintén szerepel benne, mintegy utalásként. Azt hiszem ideje, erre is elfogadás gyakorlatot végeznem. Minden esetre ti hogy látjátok? Elgondolkodtató téma ez is szerintem.

Egy bizonyos idő után senki sem kerülheti ki a legfontosabb kérdést: ki vagyok én? A hétköznapi életben erre az éppen aktuális szerepünk kis énje felel: anya vagyok, feleség vagyok, munkatárs vagyok és alakítjuk az éppen aktuális szerepünket. Az egyéniségünk színezi a, hogyan-t és amíg nem a szellem irányít minket addig nem beszélhetünk kiforrott egyéniségről. Akkor vagyunk önmagunk, ha a negatív érzéseinket is vállaljuk és ezzel együtt is választjuk a boldogságot. Az erőltetett pozitív gondolkodás nem hozza várt eredményt, mert hiányzik belőle a könnyedség.

Kíváncsi vagyok arra hogy láttok-e Ti is logikát abban miszerint azért nem pusztította el a negatív erök az embert, söt kell neki mert csak az ember által tudnak teremteni...?
Azaz a negatív oldal csak az ember által tudja a fizikai világot a saját tetszésére formálni, mégpedig úgy hogy negatív érzelmekkel elsösorban félelemmel manipulálja és a negatív érzelmek ha kellö energiát adunk nekik akkor a fizikai világban is megmutatkozik,materializálódik.
Az ember azért különleges mert szellemi lény de a fizikai szférában is létezö.