Kifejeztem már korábbi blogomban (Egy mese tanulsága), hogy a Harry Potter-történet nekem nem egyszerűen egy szórakoztató történet. Nagyon bele tudom élni magam, főleg a főszereplő lelkivilágába (de többe is). Olyan az egész, ami nagyon közel áll hozzám. Nem maga a történet, hanem ha megfigyelem a mögöttes tartalmat, a lélekrajzokat, akkot nagyon ezt érzem...

Smiley.....
Reggel dolgozni mentem, autóval...néha egy-két lámpás kereszteződésnél elbizonytalanodom...gyorsítsak vagy lassítsak.... Természetesen a legtöbb esetben gyorsítok. Most viszont lassítottam és arra gondoltam, hogy miért az a célom, hogy még elérjem a zöldet. Miért? Természetesen azért, mert sietek a munkába. Ha elérem a zöldet, akkor nyerhetek pár percet, talán....Ez mondjuk máskor is igaz rám, általában az a célom, hogy még átérjek...de miért? Az elmém...erre vagyok beállva...át kell érnem...gondolhatnám azt is, hogy az a legjobb, ha megállok. Most megálltam. Arra gondoltam, no nézzük...ha már itt állok, nézzük mi van körülöttem. Megfigyelem jobban a környezetemet, a részleteket. Mi az amit észreveszek, mi az, ami vonzza a tekintetemet...na és persze, vajon miért....mit üzen nekem?

Bejglit sütött, megígérte az édesanyjának, hogy süt bejglit, minden évben sütött, kivéve tavaly, mert csak látogatóban volt itthon.
Megfogadta, hogy igyekszik betartani az arányokat, tészta is lesz a bejgliben, nem csak töltelék.
Mert a bejglije többnyire úgy nézett ki, hogy csak kívül látszott a tészta, olyan vékonyra nyújtotta, de az íze az finom volt.
Most csak kétfélét készített, mákosat és diósat, a gesztenyés és a gyümölcsös az idén kimaradt, nem volt sem kedve, sem türelme többféléhez.

Itt a sztorim volt a pánikolásaimról, ami már úgy érzem elhanyagolható tényező. Viszont a témát nem törlöm, mert a hozzászólásokban jó pár építő gondolat van a pánikbetegséggel kapcsolatosan, ami másnak/másoknak még jól jöhet...

az emberiség kezdetben kis kb 150 fős,izolált csoportokból,közösségekből állt,amelyek szétszóródva éltek távol egymástól.
ezek a közösségek genetikai közösségek voltak,mert a csoporton belül mindenki szegről végről rokon volt,de a többi távoli csoport idegennek tekinthető volt genetikai szempontból is.
saját nyelv,saját szokások,kultúra,külön génállomány.
és persze az életrevalóbb csoportok éltek túl,mások meg kipusztultak(csoportszelekció).
a csoporton belül nem volt jellemző az agresszió,hanem a szeretet,összetartás,kooperáció.