Pénteken egy órán nagy egyetértés volt abban, hogy az ember nem tud álmában meghalni, mert pont a halál pillanatában felébred... pontosabban szólva felriad. Én más véleményen voltam, de bizonyíték, tapasztalat híján, magamban tartottam a véleményemet.

Volt ma egy heves vitánk a férjemmel az otthonszüléssel kapcsolatban. A vitát nem is igazán az ellentétes vélemények okozták, hanem azért volt mérges, mert úgy gondolta, elvakult vagyok, és úgy alkotok véleményt, hogy nem ismertem meg mindkét oldalt eléggé.

(Egyébként ez valóban előfordul néha velem, főleg ha fenyegetettnek érzem azt, amivel egyetértek. Valóban hajlamos vagyok ilyenkor az érzéseim alapján csak az egyik oldalra figyelni.)

Sziasztok!
Nyitottam ezt a blogot hogy helyet adjak egy újabb témának,amiben kifejthetjük miért vagyunk itt,az önmegvalósításon.
Öszintén...! ;)
Mert feltünt hogy egyesek csak egy jó kis balhé reményében keverednek ide,és semmi inditatásuk arra hogy felhötlen beszélgetésekbe keveredjenek.
Hogyan vehetjük észre az eredeti szándékot a sok mosoly,és kacsintójel,és ártalmatlannak tünö hozzászólások rengetegében?
Te miért Vagy itt? ;)

Most azon kezdtem el gondolkodni, vajon a függőségeknek milyen karmikus hatásaik lehetnek? Akár külön-külön. Ha valaki mondjuk nem tud megszabadulni egy függőségétől, következő életében mire számíthat - erről vannak ismereteitek? Vagy, mint szerintem sokan így vannak vele, megszabadulnak mondjuk egy valamitől (akár csak egy átmeneti időre) de közben egy másik hasonló(?) dologgal csillapítják a fennmaradó űrt? Pl valaki leszokik a dohányzásról, de utána elhízik.

"Success is not final, failure is not fatal: it is the courage to continue that counts."

Ezt Winston Churchill mondta, akiről sok jót és rosszat mondanak az emberek, történészek, filozófusok. Én nem értek hozzá, de ez a mondata... Benne van az egész szellemi tanítás az életről.

Hogy vannak itt Mennyek és Poklok, ez sorsszerű, de egyik sem vagyunk mi, magunk. Mi az erő vagyunk, mely mindezeket tapasztalja, és tudja, semmi sem állandó ebben a világban, hacsaknem a szívünk bátorsága, amely meri átélni mindezt és újra és újra útra lelni benne.