Miért van az, hogy emberek, mint döntő bírák, élesen, ellenkezést nem tűrve bírálatot, ítéletet mondanak emberekről?
Számomra ez érthetetlen.
A gyárban is látom, 1-2 ember "ki van szemelve" és akkor mindig ők vannak szapulva, mert nem jól dolgozik, meg hülye, meg stb. Olyan ez, mint mikor Anyám csirke óljában sok csirke volt összezárva, és össze-vissza kaszaboltak a többiek 1-2 csirkét a csőrükkel.

Mindannyiunk álma, azt hiszem, a tökéletes szerelem.... és nekem sikerült! Vagy mégsem? Most mit tegyek? Elfogadjak, vagy elszaladjak?
Mert az én szerelmem egy számomra csodálatos ember, akiről álmodtam, akire vágytam...és most itt van velem már lassan 3 éve... és egyre mélyebbre hatolunk együtt a spirituális dzsungelbe, próbálok felnőni hozzá, de azt hiszem, nem megy...

Itt egy szöveg, amely sok tévedést eloszlathat a megvilágosodás állapotával (állapotaival) kapcsolatban.
Hogy "le lehet-e jönni" onnan, vagy sem, hogy emberként hogyan lehet megvilágosodott valaki, stb...
Ha valamiből, ebből az írásból talán inkább érdemes elindulni, a saját kis elméleteink "tovább-gyúrása" helyett.
Van, amikor a magunk számára össze kell rakni a képet, a tudást, de nem jó olyasmit a magunk képére formálni, amiben még nincs teljes tapasztalatunk. Ilyenkor (az a tapasztalatom) jó a "mestereket" hallgatni, olvasni újra, és befogadóan, hogy ki tudjuk javítani a rosszul működő (valóságba nem illő) sémáinkat a területtel kapcsolatban.