Amikor még a színes is szürke... IV.

Gyakran utazott újabban. Volt, hogy mások társaságában, volt, hogy egyedül, mikor munkája azt megkívánta.
Szeretett vezetni, de mivel rossz megfigyelő volt, gyakran eltévedt.
Többször előfordult vele, hogy már járt arra és mégis elvétette az irányt.
Ma is úgy esett, hogy egy távolabbi településre kellett mennie és megint rossz irányba ment. Tegnapelőtt járt arra, igaz akkor a lánya vezetett, de gondolta legalább megfigyeli merre is kell jönnie.
Minden hiába, pontosan érezte, melyik kihajtónál kellene kimenni, de ő nem ott ment ki.

Beszélgettem valakivel, mondom neki: vágyam, vagy talán előző élet emléke, de nagyon él bennem. legszivesebben itt hagynék mindent és elmennék vándorútra, Tibetbe, tanulni.

Mondom, ezt viszont menekülésnek tartom. Itt is lehet tudatosodni.

Letettem a kagylót, és ezt találtam:
-Honnan jöttél? - kérdezte Mu csou a szerzetest
-Liujangból
- Mit mond a csan (zen) mester Liujangban?
- "mehetsz bárhová, útra sosem találsz"
- Tényleg ezt mondta?
- Ezt.
a mester fogta a botját, és fejbe kólintotta a szerzetest:

-csak a szavakra emlékszel.

A szimbólumok univerzumunk formába - alakzatba öntött esszenciái, hordozzák a világ egy-egy szeletének információját. A szimbólum egy tömörített információ állomány, ami tartalmazza a lényeget, a velejét egy dolognak.
Mint amikor egy ember leírja a teljes életét, abból minden élményét egy életrajzi műbe, majd abból megfogalmazza élete mottóját. Pl: "Aki harcol, az csak veszíthet!"