Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

szülinapi_torta.jpg

Tegnap azt kérdezi tőlem egy barátom, hogy nem csinálok olyan szülinapi akciót a weboldalamon, amit mások is szoktak csinálni? "Tudod olyat, hogy ma van a szülinapod, és ezért  minden terméket kedvezményesen rendelhetnek meg...!"
Miért ne!? Ha így könnyebben adhatok spirituális tanításokat az érdeklődők számára, akkor ez egy egészen jó ötlet!

mi az unalom? mi a kíváncsiság?

idegélettani ,tehát genetikai oka van.Ezért nem lehet rajta változtatni:nem is ösztön,inkább érzés,szükséglet

ha ki van elégítve az összes szükségleted,kell valami amivel elfoglald magad a szabadidődben.Kell valami unaloműző.Élményeket keresel:a külvilágban,vagy saját magadban.

külvilág: sport,kirándulás,játék,társaság,dumcsi,mozi,stb,stb.
fejedben: az új tapasztalatok összekapcsolása a régebbiekkel,vagyis gondolkodás.

Sziasztok!

Onfejlesztes celjabol melyik Sai Baba vagy Osho konyveket ajanljatok leginkabb? Esetleg mastol egyeni kedvencek??

Elore is koszi!

A munkahelyemtől kb 5 perc sétára van egy nagyon kedves kis templom. Néha ebédszünetben kimegyek oda. A kis templomkertben, a templom oldalában letelepszem és eszem egy szendvicset. Ebéd után meditálok és elmélkedem egy kicsit a templomban, aztán üdén-frissen mehetek vissza a délutáni műszakomra. Útközben a templom felé a tesómmal beszélgettem telefonon. Vettem egy szendvicset és besétáltam a templomkertbe. A templom oldalában le is lehet ülni kis kőpadra. Mivel még kicsit hűvös itt a tavaszi időjárás csak lepakoltam a cókmókomat. Közben vettem észre, hogy a kövön van egy 2 centes.

- Mondd, Pinokkió, milyen volt marionettbábunak lenni?

- Kényelmes. Nem kellett döntéseket hoznom, megtették Mások helyettem.

- Nem volt olyan érzésed, hogy nem vagy szabad?

- Nem. Annyira ügyesen mozgatták a zsinórjaimat Mások, hogy észre sem vettem, hogy nem a Szabad Akaratomból mozgok. De amikor elszakítottam a zsinórjaimat a Belső Hang tanácsát követve, megéreztem, milyen Határtalan Lehetőség is a Szabadság. Elveszítettem a Korlátaimat, és a Korlátlan Szabadságot kaptam helyette.

Ezt a módszert kipróbáltam, bámulatos eredményeket elérve kutyákon. Ember gyógyításáról az a véleményem, hogy maga a test meggyógyítása, az energetikai rész javítása, feltöltése átmeneti eredményt ad csupán, lyukas korsóba víz öntögetése, ha a lelki ok kioldása elmarad.

Ma történt valami, mindegy mi, nem szeretném leírni. De a lényege: akkor, amikor én is valami hülyeséget csinálok, esetleg egy félreértés miatt durván és igazságtalanul reagálok le valamit, amiben szintén érzek durvaságot, csak lehet félreértem, az tud fájni a legjobban. És az, hogy nem tudom már helyrehozni, bocsánatot kérni. De eszembe jutottak régen engem ért sérelmek, amiket megbocsátottam. Ha magunknak meg tudunk, mert megértjük magunkat, akkor másnak is. Ez oké. Magamat értem, meg is bocsátottam magamnak.

Szinte mindenki hazudik, ki keveset, ki sokat és van aki még akkor is hazudik, amikor kérdez!
Van amikor szégyelljük, megbánjuk, máskor meg kimagyarázzuk, sőt akár jótékonynak, hasznosnak is tartjuk.

"Azért jöttünk a földre, hogy tanuljunk…"
Pár napja olvastam néhány cikket, amit a barátaim is megosztottak velem, több helyről visszaköszönt (a téma: Miért is jó kiszállni ebből az életstílusból volt. ) . Sok érdekes gondolat volt benne „egy” nézőpontból.
Gondoltam én is írok egy „másik” nézőpontot. :)

Fontos,
Ez mind a saját „véleményem” (ami olyan, mint a köldök, mindenkinek van).

A hétvégén rengeteget sétáltam. Közben egyszer csak eszembe jutoot, hogy megfigyelem, mit csinálok, mikor monoton - odafigyelést nem igénylő tevékenységet végzek. (Ilyesmi lehet a hosszú séta egyedül, a motorozás egyhangú útszakaszon, kerékpározás, kocogás, stb..
És vajon mások mit csinálnak ilyenkor?

Fogmosás közben én pl. programozom magam, hogyminden sikerüljön. (agykontrol könyv hatása sok-sok év után is)
Bukósisak alatt vagy magányos séta esetén, ha várok valakit, akkor van, hogy dúdolok, éneklek. (Igazán pocsék hangom van.)

fraktál.bmp

Ébredsz és a világ nincs veled.
Nézed, ez a világ elveszett.

Embermedúzák pulzálnak a térben,
átlátszóak, gondolatuk megértem.
Kívül-belül ott vagyok,
vágyaik rímeit mormolom.
Nem látnak engem,
mégis kimelegedtem.

Az idő úgy múlik, ahogy hagyom.
Ujjaim közül fonálként kicsúsztatom.
Az ízeket érzem, a szél is megsimít,
De messzire néz a két szemem.

Néhány éve kényszerből együtt kellett élnem olyan emberekkel, akik ugyan a családhoz tartoznak (szerzett rokonok), de nem érzem őket odatartozónak. Olyan lelki sebeket szereztem, amiket azóta sem tudtam kiheverni. Okot sem adtam rá, mégis folyton bántottak, szóval, tettel, sokszor a hátam mögött. Gyűlöletes volt maga a környezet is. Minden erőmmel azon voltam, hogy kilépjek belőle. Végül sikerült.