Mivel nem szeretném szétoffolni Kati blogját,ezért nyitottam egy önnálló blogot
hogy itt folytassuk a nyomozást mi lehet a domináns anyai viselkedés hátterében.

Amint a testben a genetikus anyag, a külső burokban pedig a mag nyilvánul meg, úgy az élet a hazafelé igyekvés kifejeződése. Otthonunktól távol találjuk magunkat. Igazi világunk leszármazottai vagyunk. Megfeneklettünk egy illúzió partján. Másképp fogalmazva: az emberi lény ösztönösen, veleszületett hajlamtól hajtva keresi az önkivületet, a bódulatot, fel akar töltődni túláradó energiával, törekszik a szimbiózisra, a szinergiára, a módusult tudatállapotra. Így idézzük fel "szülőföldünket". Feledékeny árnylények vagyunk, akik elnyomják magukban szülődöldjuk gondolatát.

Amikor elindultam az önismeret útján, hamar világossá vált, hogy nem vagyok kezdő a belső gyakorlatok világában, ezért nem az alapoktól tanultam mindazt, ami az önismereti úthoz kell. Ennek az lett a következménye, hogy amikor már nem csak tanultam, hanem tanítottam is az önismeretet, akkor nem tudtam megfelelően oktatni a kezdőket, akik az alapoktól igényelték volna a segítséget, csak a haladókkal boldogultam zökkenőmentesen. Hiába igyekeztem évekig, a kezdőknek csak nem tudtam úgy elmagyarázni az összefüggéseket, nem tudtam olyan testhezálló gyakorlatokat adni, mint azoknak, akik útját már ismertem a magamén keresztül.

Pár hete aztán megelégeltem ezt és elkezdtem felszámolni a nem-tudásomat és hiányosságaimat a Gyorstanulás technikájával. Ez a technika nem más, mint egy információ letöltő gyakorlat, amellyel közvetlenül az Akashából juthatunk nagy mennyiségű tudáshoz, ami egyből beépül a saját tudásunkba.
Korábban sokszor alkalmaztam már ezt az információ letöltő gyakorlatot, - például ha valami új dolgot szerettem volna tanulni, vagy a meglévő tudásomat akartam kiegészíteni - de azért még most is meglepett, hogy mennyire hatékony módszer ez a tanuláshoz!

ssaurus mondta azt, hogy a világon minden jó, úgy ahogy van.
Nektek erről mi a véleményetek?
Szerintetek is jó dolog, ha hamis hittételeket magoltatunk, ha állatokat kínzunk szórakozásból, ha csecsemőket veszélyeztetünk, vagy ha egyes emberekre ideológiai alapon rákényszerítünk dolgokat?
Úgyis csak az találkozik ezzel, akinek szembesülnie kell vele.

De ha ez így van, akkor pl. miért kell akadálymentesíteni épületeket?

Álmomban puskával szarvasokra vadásztam. Le akartam lőni egyet, de Ők éberebbek voltak, mint én ügyes, és mindig arrébb szaladtak. Még megcélozni sem tudtam őket, így sokáig csak kergetőztünk az erdőben.
Aztán az egyik fiatal nőstény szarvast sikerült jól becserkésznem, egészen közel voltam hozzá, amikor felriadt és pont felém kezdett szaladni. Nem nekem akart jönni, csak ijedtségében rossz irányba indult el.

Vajon meddig vagyok Én? Meddig terjedek én? Átnyúlhatok-e a másikba, hol kezdődik Ő? Van e jogom belenyúlni? Vállalhatom-e a felelősségét a másikra való hatásomnak. Ha azt mondom menj oda, és te elmész, honnan tudom, hogy ott mi fog veled történni? Enyém-e a felelőssége annak a történésnek? Vajon feljogosít-e arra, ha te kérsz meg, hogy szóljak bele az életedbe. Ha nem szólok bele mégse, terhel-e engem felelősség? Ha bele szólok, terhel-e engem felelősség?

Egy álom, vagy inkább érzés ami mindig visszatér…. éreztem, tudtam, hogy a szobámban az ágyban fekszem, hirtelen mégis egy hídon találtam magam és azt láttam, hogy a víz egyre emelkedik…tudtam, hogy most meg fogok fulladni, most megfulladhatok….egyrészt féltem, másrészt tudtam, hogy ez csak álom, most megfulladhatok …. és mégsem mertem, mintha nem mernék meghalni….felébredtem….