Igazából elég nagy dilemmában vagyok, mert festőien sokrétű a gondolatok világa.
Mégis arra a következtetésre jutottam, hogy egy véleményen van mindenki a hittel kapcsolatban.
Egyszerűen kell és kész.
Nem számít miben hiszünk csak legyünk benne, és a kételkedést vessük messzire el magunktól.

A szent ember:
- nem politizál. Az pórnépnek való, őt nem érinti a politika, ő annál magasabbrendű, ezért nem foglalkozik vele.
- nincs véleménye. Vagy ha van, az ugyanaz, ami a szakértőké, akik beavatott tévedhetetlen emberek, a TV-ben lehet őket látni.
- egyébként is, amiben ő hisz, az az igaz. De ha rákérdezel, hogy pontosan miben is hisz, zavaros gondolatokat kapsz eredményül.
- meg van győződve róla, hogy őt nem lehet megvezetni. Ő nem birka, csak az összes többi ember.

Mostanában próbálok figyelni arra, hogy mi az, amit az ÉLET kínál nekem. Az Élet vagy az Univerzum vagy a Teremtő. Sok néven lehet hívni, azt hogy honnan kapjuk. Nevezhetném lehetőségnek, szerencsének vagy ahogy akarom, most mégis úgy gondolom ez az Isteni gondviselés számomra.

Mostanában mintha ezzel foglalkoznánk jobban az oldalon. Mi zavar? Mi sért? Kit sért?

Félreértések, megbeszélések, olykor sértődések történnek. Olykor valaki jobban rápörög a dologra, valaki, csak rálegyint.

De most vizsgáljuk meg, magát a sértődést-sértést. 

Az én tapasztalatom az, hogy elég szubjektív ez a fogalom, ki vajon min sértődhet meg. 

Tisztogatok , pakolok, rakodok, takarítok.
Jól esik .
Minden nyugtalanságom megszűnt . Már nem keresem a jó munkahelyet , nem " akarom " tudni, mi lesz a magánéletemmel, mi a helyes lépés .
Nem gondolkodok, - teszek .
Tegnap kitakarítottam a nappalit.
A Feng Shui életterületeit újra felidéztem.
Eddig az eszemmel szoktam takarítani. Most az érzéseimből teszem. Életterületek szerint haladok, van amit teljesen kihagyok, nem is érdekel, pedig a szememmel lenne bőven ott is rakodni való.

A gyermek és a kreativitás , életmegvalósítás területével kezdtem.