Egyre gyakrabban hallani, olvasni, hogy a magyar a népek tanítója, és ez talán most kezd kibontakozni a valóságban is.
Nem vagyok Orbán fan, és azt hiszem, már nem is leszek politikuskedvelő semmilyen szinten, mégis úgy érzem, hogy valami nagy dolog van készülőben, s ehhez valamilyen formában szükség van a jelenlegi miniszterelnökre.

Ha a megalázott mesterek nyomában jársz, nagy valószínűséggel ugyanarra a sorsra jutsz te is. A megalázott mesterek olyan tanítók, filozófusok, költők, zenészek stb., akikről a kortárs, szakmai elit nem vett tudomást, kirekesztette őket. Hogy miért nem? Mivel hétköznapi magaslataikban is jóval meghaladták saját korukat. A későbbi elitek, és a közvélemény miután felnőtt hozzájuk, persze előszeretettel és alázattal tárta fel újra őket, hogy aztán a maga számára begyűjthesse tudásukból nyert kincseit.

Bölcs szellemi tanítóm üzenetét tolmácsolom nektek, fogadjátok be szeretettel:

A tanár szerepe

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az
hogy jobb, mint a semmi
Még mindig valami
mert ha nem lenne,
akkor semmi sem lenne,
az meg nem túl izgalmas :)

De vajon ha a semmi lehetséges,
és az lenne,
akkor én is az a "Semmi" lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se
végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent

Semmi, de Végtelen

Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül

de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül?
olyan mint egy anya a gyerek nélkül,

Itt a sztorim volt a pánikolásaimról, ami már úgy érzem elhanyagolható tényező. Viszont a témát nem törlöm, mert a hozzászólásokban jó pár építő gondolat van a pánikbetegséggel kapcsolatosan, ami másnak/másoknak még jól jöhet...

Ezt a gondolatot valamelyik nap kaptam…. Érzem, egyetértek vele ….úgyhogy gondoltam megosztom…

Minden gyermekkel éreztetni kellene, hogy különleges; és soha nem összehasonlítani.
Sri Bhagavathi Bhagavan

„Égből pottyant anyaként” a gyerekekkel együttélés az én életem része is lett. Tapasztalásban gazdag élet. Figyelem a gyerekek viselkedését, és azt, hogy milyen gyönyörűen másolják azt, amit a felnőttektől látnak…. Ahogy én látom, a gyerekek „másolva” tanulnak, fejlődnek….Megfigyelik a felnőttek viselkedését, és aztán ők „másolják” …..