Friss tartalom | Önmegvalósítás.hu

Friss tartalom

Néha nagyon intenzív és különös álmaim vannak…

Tegnap nagyon foglalkoztatott valami. Fel akartam venni a kapcsolatot valakivel. A hogyan-t nem tudtam. Több lehetőség volt, üzenek neki az iwiwen keresztül, emilt írok, sms-t küldök vagy felhívom telefonon. Melyik a legjobb megoldás? Ilyenkor nekem az elmém nagyon él, a lecsendesedés nehezebben megy, hogy belülről kapjam meg a választ. Majd lesz valahogy….

Este egy barátnőmmel beszélgettem egy jót. Nagy valószínűséggel beindított a lelkemben valamit.

Van egy Szepes Mária öröknaptáram. Minden napra egy üzenet.

Vannak üzenetek, amit értek és vannak üzenetek, amit még nem értek. Azt szoktam mondani magamnak, hogy a tudatossági szintemtől, tapasztalataimtól függ értem-e az üzenetet vagy sem. Megértem-e a mondanivalóját.....

Mai napra szóló üzenet (április 29):

"Kevesen ismerik a személytelen áldozat tiszta örömét. De akiben egyszer felszínre tört, az csodatevő forrásként vonzza magához az embereket."

Személytelen áldozat tiszta öröme..... Ez mit jelent?

Neked jelent valamit? Tapasztaltad már ezt?

Sziasztok!

Én már írtam nektek, hogy szakítottam a párommal.
Most már jobban vagyok mint 2 hete például, de amikor üresjárataim vannak egyértelműen rá gondolok és nem látom a valóságot csak a szép emlékeket vagy épp illúziót kergetek és jön az összeomlás.
Végletekbe tudok esni, de lekötöm magam programokkal, de így is nehéz...
Kérdésem az lenne, hogy természetes-e az hogy a szex utáni vágyam csökkent? valahogy új pasikra sem vagyok nyitott....
Van egy blokk bennem ami ott van és kész, hiába döntöttem jól, én még őt szeretem.
Szeretettel gondolok rá.

A munkahelyemtől kb 5 perc sétára van egy nagyon kedves kis templom. Néha ebédszünetben kimegyek oda. A kis templomkertben, a templom oldalában letelepszem és eszem egy szendvicset. Ebéd után meditálok és elmélkedem egy kicsit a templomban, aztán üdén-frissen mehetek vissza a délutáni műszakomra. Útközben a templom felé a tesómmal beszélgettem telefonon. Vettem egy szendvicset és besétáltam a templomkertbe. A templom oldalában le is lehet ülni kis kőpadra. Mivel még kicsit hűvös itt a tavaszi időjárás csak lepakoltam a cókmókomat. Közben vettem észre, hogy a kövön van egy 2 centes.

Vasárnap kirándulni mentünk. Igazi tavaszi időjárás van, nagyon változékony. Egyszer esik, aztán kicsit kisüt a nap, néha egyszerre esik és süt a nap. Ennek ellenére útra keltünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk.

Ma elindult.
Aláírtam egy szerződést, amellyel elkezdődik egy teljesen új élet.
Új lakás, régi gondok. Legalábbis a fejemben. Tudom, ahhoz, hogy előre léphessek, muszáj megtennem és mennem kell. Tudom, hogy a csak az bátor, aki félni is tud. De ezt az érzést nem tudom egyenlőre feldolgozni.
Félek, hogy hogyan fogom tudni megoldani a gondjaimat, amik eddig is körülvettek, hogyan fogok boldogulni egymagamban. Persze az sem segíti a helyzetem, hogy állandóan az pörög a fejemben, hogy félek.

Érdekes dologba csöppentem. Teljesen váratlanul ért.
Egy olyan embert sodort elém a sors - Jóisten, nevezd ahogy akarod - akire nem számítottam volna. Egyszer találkoztunk nagyon rég. Mégis, amikor jobban megnéztem magamnak, eszembe jutott a neve szinte azonnal.

Hmmm. Érdekes. Nagyon érdekes.
Lassan egy hete történt, és még mindig nem térek magamhoz. Ha végignézem az elmúlt napokat, olyat teszek, amire már nem számítottam. Mosolygok. Időnként vigyorgok.

Érdekesen ébredtem ma reggel. Nem tudom "hol jártam" álmomban, de valahol biztosan!
Amikor kinyitottam a szemem, olyasmi érzés fogott el, hogy túl anyagi, az, amit látok. Szinte éreztem az anyag sűrűségét, a tárgyak, és falak korlátozó anyagiasságát. És nem esett jól.
Ezért inkább újra becsuktam még a szemem, mielőtt teljesen beleébrednék fizikai valómba, amely megfoszt ettől a különös érzéstől.

Szerda éjszaka kezdődött. Valamiért nagyon nem jött álom a szememre. Este volt bennem az az érzés, hogy megoldottam valamit az életemben.

Aznap megértettem valamit a munkámban, úgy éreztem megoldottam egy feladatomat. Úgy éreztem túl vagyok valamin, innentől kezdve sokkal könnyebb lesz nekem. Valahogy azt éreztem, hogy belül bennem történt valami átfordulás, ami pedig bent megtörténik, az azt jelenti, hogy megtörténik kint is.

Szakítottam a párommal, jött a biztonságérzet teljes elvesztése, jött a csapda
A gondoltaiam jelenleg csak egy emberre összpontosítanak, teljesen beszűkült a látóterem.
Mielőtt elmesélem a történetet, tudni kell rólam, hogy 3 éve szorongási problémákkal járok pszichoterapeutához, elég erős szorongásokon vagyok túl amit már részben megfejtettünk.

Ahogy írtam korábban, ráléptem az útra.
Ennek keretében eldöntöttem, hogy elköltözök a kényelmes vidéki házból egy olyan városi panelbe, amely ellen világ életemben tiltakoztam. És amelyben megmutatták, hogy azért végül is, lehet élni.
A szüleimmel e témában folytatott beszélgetés végső soron pontosan úgy alakult, ahogy vártam. Lelki terror, érzelmi zsarolás, illetve azon tulajdonom elvesztése lehetőségének felvillantása, amely soha nem volt az enyém igazán.

Megszülettem 35 évvel ezelőtt. Majd mintegy fél évvel a mostani nap előtt öntudatra ébredtem, kicsit olyan Neosan. Most fogta fel a tudatom, hogy milyen mély a nyúl ürege.
Túl vagyok egy sikertelen házasságon, több sikertelen párkapcsolaton, a szüleimmel való félig-meddig megtörtént elszakadáson. Mindegyik megviselt a maga módján.
Jelenleg úgy érzem magam, mintha egy puszta kellős közepén lennék teljesen meztelenül. És semmi és senki nincs mellettem.

Találta meg már valaki itt az 'úgynevezett': Igazit? A lelke másik felét? Vagy felismertétek egyáltalán? Van olyan aki megtalálta, de elvesztette?

Nem tudom, esett-e már erről szó, engem egy folyton visszatérő probléma aggaszt.
Ahogyan az életesemények és a helyszínek változnak az életemben, úgy cserélődnek körülöttem a személyek. Csupán 1-2 ember marad, akit valóban barátnak nevezhetek.
Általában jó a viszonyom mindenkivel, nem szeretem sem a haragot, sem az ellenségeskedést. Mégis újra és újra előfordul, hogy "elveszítek" valakit.

Olvasgatom a bejegyzéseiteket, blogokat, bevallom elgondolkodtat :)

Hazatérés
2012. március 1., 13:12 ·

Sok sötét nappal, örök éjszakába fordulva,
Bent láttam magam egy kalitkába zárva,
Kitépték tollaim, felsértették szárnyam, vissza az odúba, már csak erre, csak erre vágytam.
Szomorú szívvel, és végtelen gyáván, bentről dobáltam bárkit, aki szeretettel nézett rám.
Gyűlöltem a napot, gyűlöltem a holdat, gyűlöltem mindenkit, és önmagamat téptem.
Mindenki kismadár, kinek dalol még a lelke, kinek nem halt meg még teljesen minden apró sejtje.
Kismadár, kismadár, álmodj velem kérlek, elviszlek én valahová, hol utazás az élet.