Volt már egy ilyen blog, a Szabó Petié. Zseniális viccekkel van tele....! :-))))

De viccből soha nem elég.... :-)

Kedves Péter!

Jó a téma, de nem árt az információkkal vigyázni!
Nem tudom, ki ez a Bárdi Zoltán, akitől bemásoltad a szöveget, de talán okosabb lett volna őt kihagyni a blogból :-)

Tömören pár dolog.

- A testet elhagyó lélek nem próbálja a saját igazát elmondani földi embereknek akkor már semmiről és nem a halál utáni időszakban kér bocsánatot az élőktől.

A lelkek szabad akaratból valamennyi ideig asztrál testükben valóban itt maradnak, de legfőképpen azért, hogy a szeretteiket gyászukban vigasztalják. Különböző szubtilis módokon kapcsolatba léphetnek velük, ha sikerül és nyugtató energiát meg jeleket küldenek. A lelkek döntő többsége tényleg a temetés utáni időszakban hagyja el a földi dimenziót. Vagy nagyjából akkor, amikor a szeretteikért érzett aggódásuk csillapul. A fejlett lelkek azonban szinte azonnal visszamennek, nem pepecselnek itt tovább.

- Nem igaz, hogy max 1 napig ajánlott siratni a halottat.
Ez egy őrültség!
Nyugodtan gyászoljuk meg a szerettünket addig, amig jön! A gyász maga és a lelki fájdalom nem akadályozza a meghalt leket semmiben. Nekünk meg létkérdés, hogy rendesen meggyászoljuk a halottunkat!Erről már sokat beszéltünk más - halálról szóló blogokban is.

- Nem igaz, hogy a meghalt energiát lop az őt gyászolótól. A forditottja az igaz. Addig, amig nem egy itt ragadt lélekről van szó. De nagyon kevés az itt ragadt lélek!
A LELKEKNEK CSAK NAGYON KIS %-A REKED A FÖLD KÖZELÉBEN. A döntő többség, a döntő többség természetes módon hazatér!

- Nem igaz, hogy a "természeti népeknél" örülnek, ha valaki meghal. Milyen természeti népeknél konkrétan? Mert millió van és millióképpen állnak hozzá a halálhoz.

- Nem igaz, hogy a távozó lélek azért nem megy a fénybe, mert fél a büntetéstől, mert nem mer...a vallása miatt.

- Nem igaz, hogy 49 nap (honnan vette ezt is ez a Bárdi...?) alatt kell megtörténnie a visszatérésnek.

-Nem igaz, hogy negyvenkilenc nap után a lelkek "99%-a csak földi ember segitségével" tud hazatérni.
Elsősorban szellemi vezetők és segitők vannak erre a feladatra specializálódva.

- Nem igaz, hogy a keresztények 90%-a itt reked.
Ez vicc.
Ez a Bárdi Zoltán nagyon utálhatja a kereszténységet, kipécézte magának........mert még azt is irja, hogy nehogy elmondjunk egy miatyánkot a halállal kapcsolatosan vagy mikor megszálló lelket küldünk el.

Oh my God....

Kedves Ildikó!

Köszönet az "Ami hat, az a valóság" irásodért!
Csodálatosan és tisztán összefoglaltad a valósághoz való helyes hozzáállást.
Igazán sokat adott, mint minden eddigi irásod.

A "felhördülés" szót, erősen időzőjelbe tettem, ami azt jelenti: idéztem.Tőled.
Nem az én szavam volt, mint ahogy a felpiszkált sem, mert mégcsak fel sem piszkált.
Az a beirás nem váltott ki belőlem érzelmeket.
A te saját szavadat használtam arra, hogy megértessem veled, hogy pl. nekem sem tetszett az a beirás, ergo egyetértek a kizárással.
Nem mondom, hogy "hurrá! ", megint kizártunk valakit.
Azt azonban mondom, hogy semmi baj azzal, hogy ezt a hozzászólót kizártuk.

Leirtam, hogy miért nem szeretem az ilyen jellegű hozzászólásokat...néhányat a sok ok közül meg is neveztem.
Nem hiszem, hogy részemről ez foglalkozást igényelne magammal vagy mással, mert nem hiszek abban amiben te, hogy mindent el-be kéne fogadnunk, meg kéne hallgatnunk, le kéne reagálnunk, foglalkoznunk, törődnünk kéne vele.
Ez az alapvető szemléletbeli különbség köztünk, kedves Senki.

Nem veszem el magamtól azt a jogot, hogy valakire vagy valamire nemet mondjak.
Oké, "nem is kellene hogy magáévá tegye" a beirásának témáját, de amit hiányolok, az a saját kútfő megléte. Bármit is ir valaki, mégha nem is értek vele egyet, mint oly sokszor, attól még legyen a beiró szintjén, legalább az ő számára hiteles, valódi mondanivaló!
Ezt például ÚÁ hozza nekem, pedig kevés irása tetszik és ő is vallási témában nyomul.

A szóban forgó beirás tartalmi része untat, százszor minőségibb változatban hallottam már, semmi újat nem mondott és halálosan elcsépelt közhelyek. Túl vagyok ezeken a megközelitéseken, Senki.
Már irtam egyszer a legós hasonlatot: ez olyan, mint amikor a gyerek egyszercsak kijátszotta magát a legóval, kiismerte annak minden csinját-binját és kinőtt belőle. Nem azért, mert az életében halálosan elcsépelt, zavaró dolgok vannak.....hanem csak egyszerűen fejlődött és továbblépett...már nem legózik többet.
Nekem ez az irás ilyen volt.

És semmi baj azzal, ha valakit valami-valaki zavar.
Nyugodtan zavarhat.
Ez megengedett.
Az nem egy spirituális baklövés és nem feltétlenül jelent valami megoldandó feladatot magadban.

Ha már a megvilágosodás közelében járnánk, akkor már megérteném a hamis elvárásaidat.
Én nem járok ott és nem felelek meg hamis ezós elvárásoknak.
Itt, adott esetben a vallás, Jézus,Isten témában már rég sokkal mélyebben benne vagyok , a saját utamon járva , a magam szintjének megfelelően.

Ha kizártál egy témát-embert az életedből, bár annak valódi aktualitása, üzenete, tanitása van a számodra, az ismételten, úgyis rádköszön megint.