A rák megjelenése egy jelzés, mint Sanyi irja, egy utolsó nagy figyelmeztetés.Lelki okait leirták a fentebb szólók.
De, hogy ki gyógyul meg és ki nem , annak is számtalan oka lehet.

Kezdek arra hajlani,mint Bubuiszusz irja, hogy - a többi ok mellett - azok nem gyógyulnak ki belőle, akik a halált rendkivüli mértékben tagadják, háritják. Akik, túlontúl fontosnak tartják az én-t,
és/vagy csak ezzel a jelenlegi életükkel tudnak valójában azonosulni s ilymódon nagyon felértékelik ezt az életet - mint ők hiszik, az egyetlent.

Ez a görcsös ragaszkodás és a LÉT tágabb érzetének a hiánya (legbelül nem hiszik, hogy ők örökké élni fognak lélekben és újra testet öltenek majd) akadálya lehet a gyógyulásnak.

Azt gondolom, a rákkal kapcsolatban feltétlenül meg kell történnie egy aktusnak, még mielőtt nekifognánk bármi másnak:próbáljuk meg elfogadni, hogy a halál is benne van a pakliban!

A halál nagyon is benne van a pakliban.
A figyelmeztetést ez teszi igazán nyomatékossá.
Ezért is van benne a pakliban.

Nem igaz, hogy a halál gondolatával való őszinte szembenézés( lehetőleg még az elején), kisebbiti a gyógyulás esélyeit.
Nem igaz, hogy elveszi a reményt.
Nem igaz, hogy elveszi az élni akarást.
Ellenkezőleg!

A legbelül tárolt, sokszor ki nem mondott halálfélelem és a hazugságok
1.azt mondom, én spirituális vagyok és hiszem hogy több életem is van, pedig dehogy hiszem!
2.azt mondom, hogy , nem én ebben nem hagyom magam meghalni, ahelyett, hogy befogadnám, hogy a dolog bizony két esélyes és valódban történhet úgy, hogy ebbe bele is halhatok!
kimondásával felszabaditunk egy nagy adag erőt, mely a gyógyulást segiti a továbbiakban.

Gyakorlati tanácsok?
csak gondolatok....

......alaposan megváltoztam, mióta egy spirituális gyakorlatot végzek rendszeresen.....itt az oldalakon már van egy blog róla-Subud néven.

Leginkább, az a hozzáállásom változott meg, ahogyan a saját értékeimmel kezdtem tisztában lenni , s mint ilyen, kezdtem jobban becsülni magamat, a saját időmet és energiámat.Ezért már nem pazarlom annyira ezt a kettőt, mint régen. Ha vigyázok - mert értékes számomra - az időm és energiám, akkor nem fogok belevágni rögtön mindenféle dologba, ahogy felmerülnek, mert tudom, hogy legalább a felére megjön - az én akciómtól függetlenül is - a válasz, megoldódnak dolgok.

Megfigyeltem, amit azelőtt soha, hogy igenis az Élet nagyon bölcsen és időben megold sok olyat( ez az a sokat emlegetett flow, vagyis együttfolyás az Élet ritmusával és irányával), amibe én máskor energiát fektettem.

Megfigyeltem azt is, hogy a dolgok pillanatnyi állása nem feltétlenül azt hozza majd, nem azzá kerekedik ki a későbbiekben, amire én első blikkre gondoltam róla. Tudod, az a kinai történet is ezt mondja:
"-Képzeld komám, ellopták a lovamat!
-Jaj, de nagy baj ez!
- Na de a lovam sánta volt és girhes.Aki ellopta nemsokáig ment rajta!
- Hát akkor ez szerencse volt komám!
- De, a feleségemnek nem tudok fát vinni haza!
-Jaj, de nagy baj ez!
-Igen ám, de a feleségem néma, nem tud veszekedni!
- Jaj de nagy szerencse ez komám!
és igy tovább"

Aztán azért is lettem türelmesebb, mert empatikusabb lettem és észrevettem, milyen nagy kárt tudok okozni hirtelen cselekdeteimmel - a legjobb szándékom ellenére is - másoknak.Ez az én, én én ......Mert gyakran másokat is érintő ügyek ezek, amelyeket
1. legjobb, ha nem én oldom meg más helyett
2. mások megoldásai lehetnek sokkal jobbak is , mint az enyémek(gőg).

Türelmesebb lettem azért is, mert jobban elkezdtem tudatosodni és tudatába kerülni pl. a félelmeimnek.Ez visszatartó erő. Alaposabban átgondolok vmit és hagyok neki néha kis, néha több időt, hogy ne hülyeséget csináljak.(sokszor megégettem már magam és nem akarok szenvedni ettől tovább)

Kavics 22 -höz hasonlóan, én is gyorsan, "csipőből" cselekedtem sokáig.Nem voltam halogató. Rengeteg plussz körtől és felesleges energia pazarlástól - emiatt elkövetett hibáktól, tévedésektől - kiméltem volna meg magam,ha kicsit kevésbé vagyok buzgó.

Rájöttem, hogy a dolgok sokszor maguktól is elrendeződnek vagy sokkal jobban megoldódnak, mintha én rögtön belelvágtáztam volna a megoldásukba.
Csak egy kis idő......csak egy kis időt kell várnom.
Nézni, hogyan alakulnak a dolgok és nem rögtön reagálni.

Szerintem - mint minden más is - a halogatás ugyanannak a tengelynek a végét foglalja el, mint a villámcselekvés, csak az a másik póluson.
Egyik sem jó.

Emlékszel Sanyi, amit egyszer a körlevélben irtál?
Azt irtad, bevezetted, hogy minden hónapban fogod magad és a folyóban lévő ügyeket mind elintézed. Először döntesz róluk (mi legyen velük?) majd annak megfelelően lépéseket teszel ilyen-olyan irányba és, amit kell, azt véglegesen elintézed.

Ezt néhányszor én is csináltam és csinálni is fogom, amikor kell.

Szerintem, ha vkiről azt mondják, hogy ezoterikus, akkor FELTÉTELEZHETŐ, hogy más iránt is érdeklődik, mint a hétköznapi, átlagos életben szokásos dolgok.

hogy: más szempontokat is figyelembe vesz, mint a megszokottak, amikor önmaga belső történéseit, vagy a külső történéseket észleli, értelmezi.

Egyáltalán az, hogy a belső életére is elkezd figyelni egy más - mondjuk igy- tágabb, nyitottabb szemmel.

Az is benne van, hogy "a más szempontból" való hozzáállása nem a formális vallásos megközelités.
Semmi több- nekem.