(graffiti -idézet)

Meglepődtem ezeken a hsz-eken. Leírtam frissibe', hogy épp mi foglalkoztat, hogy hogyan haladok vele a gyakorlatban... és (nemcsak) a végén, (mert a küzdelmekben is benne volt már;)) hogy milyen irányban szeretnék változtatni ezen a helyzeten. Ti sose éreztetek így? Vagy nem tártátok közönség elé? ...Michaelita legalább leírta a saját tapasztalatát...

Ezt nem támadó szándékkal írom, inkább értetlenül. Mert nagyon hasznos amit írtok, általa rádöbbentem, hogy vadkatolikus koromban is nyomtam ezt a fajta gőgöt. Sőt, mikor ráeszméltem, hogy azért tartom magam többre másoknál, mert én annyira jó vagyok, hogy megyek áldozni rendszeresen, ők meg biztos milyen bűnösök, totál megundorodtam magamtól, az egésztől. (persze az élet is hozott olyan szitut, hogy egyből nem voltam JÓ egyáltalán, semennyire!) De ez az érzés rendkívül mélyen gyökerezik bennünk.. bennem legalábbis. Tök mindegy milyen köpönyeg van rajtam vallásos vagy ezós, ott van mindegyik alatt, hogy szeretnék kitűnni, szeretnék valamiben több, jobb, de minimum más lenni. ÉN. Visszanézve nemcsak a hit/életfelfogás dolgában mutatkozik ez meg, máshol is felfedeztem az éltemben, nagyjából tini korom óta, előtte nem különösebben érdekelt. Csak lazán csináltam, ami jólesett... és ment is, mint a karikacsapás...

Legutóbb a transzlégzéskor is előjött ez az érzés, csak az érem másik oldaláról (arra nem reagált senki :P -az Öndefiníciós blogban írtam róla) utána kisebb társasággal arról is szó esett, hogy mennyire furcsa vagyok. És mennyi szempontból. Szóval világéletemben kilógtam a sorból... úgyh az egyenlőség nekem elég nagy falat. Aki ismer közelebbről, az tudja miért, most nem sorolom inkább. Ezügyben betegségek is felmerülnek, azokon is dolgozom folyamatosan. Tehát nem újkeletű a probléma de legalább nem vagyok egyedül vele.... legalábbis ahogy a megvilágosodottakat olvasom.... :) lehet rá meditálni. MÉG. Sokat. :) és, hogy egy képzavarral éljek: nekem ez a keresztem :) ...jó nehéz:)