jessica73 teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
a tudatosság mérése 2010. jún. 29. kedd 17:43 /Lehet mérni a spirituális tudást?/ Kedves Beatrixalyssa! Én már 3-4 éve keresem az utam, de rendszeresen kb. fél éve járok ide erre az oldalra. Többféle problémám volt, családi viszonyok, párkapcsolat és anyagi nehézségek terén is. Volt, ami néhány hónapra rendbe jött, aztán jött helyette más és olyan is volt/van és lesz még, hogy néhány probléma újra visszatér. Annak ellenére, hogy már jó ideje ébredezek, keresem a megoldásokat, mégis sokszor úgy érzem egyre mélyebb a gödör körülöttem. Egyre több időt fordítottam meditációkra és egyre görcsösebben akartam a fejlődést, mondván: nem igaz, hogy ilyen tehetetlen hülye vagyok, hogy nem bírok kimászni a magam teremtette galibákból! Nagyon sok múltbéli ok, sérelem jött fel az utóbbi időben, hogy mik voltak azok a lelki állapotok, helyzetek, ami miatt a múltban rossz (?) döntéseket hoztam. Jöttek az okok, de megoldás semmi. Aztán tegnap a sokadik kiborulásom után ráébredtem arra, hogy iszonyat szigorú vagyok magammal és azért vettem magamra a kritikákat, mert valójában én utálom magam azért, hogy nem fejlődöm elég gyorsan. Mert úgy éreztem, hogy nem jól meditálok, mondtam magamnak, "mert ilyen hülye vagy, hogy még elmélyülni sem tudsz rendesen." És kívülről is kaptam olyan kritikákat, hogy valójában nem akarok változni. De aztán rájöttem: végül is ki mondja meg, hogy milyen ütemben kell fejlődni? Az egóm (ami ugyanúgy részem önmagamnak) egyszerűen be van tojva, mert nem tudja (nem tudom), hogy hogyan lábaljon ki a káoszból. Úgyhogy tegnap azt hiszem - legalább is most úgy érzem - megbocsátottam magamnak, próbálom magam szeretni és elfogadni olyannak, amilyen vagyok. S persze sűrűn kell emlékeztetnem magam arra, hogy igen is jól csinálok dolgokat, sőt azokra a dolgokra kell figyelnem, amit jól csinálok, nem arra, amit rosszul. Persze, az ember tartson önvizsgálatot, de ne úgy, hogy közben állandóan ostorozza magát. Azt hiszem ez a fejlődés kulcsa. S köszönöm mindazoknak, akik erre ráébresztettek. (Többek között Sanyi és Edit). Szóval továbbra is csinálom a meditációkat és igyekszem türelmes lenni magammal. Amúgy meg ami a te lelki fejlődésedet illeti, csak néhány hozzászólásodat olvastam, de úgy gondolom, hogy összességében egyszerűen nem lehetsz alacsony tudatossági szinten, még ha ez most nem is tudatosult benned, mert az a lélek, aki ilyen nehéz feladatot kap, vagy bevállal, az szerintem már előrébb van, csak nem tudja magáról. Szóval sok türelmet és erőt kívánok neked is Önmagadhoz. Üdvözlettel: Kriszti |
||
Azért vannak olyan üzletkötők, akik rendesek, sőt én egy olyat 2010. jún. 27. vasárnap 20:32 /Szükséges-e a biztosítás?/ Azért vannak olyan üzletkötők, akik rendesek, sőt én egy olyat találtam, aki nem csak a biztosítás megkötésekor segített a számomra megfelelő biztosítás megtalálásában (pl. kötelező biztosítás), hanem ha gond van, a kártalanítás ügyében is ő intézkedik, tehát nem hagyja magára az ügyfelet. Igaz, még nem volt ilyen, de más dolgokban már kiderült, hogy számíthatok a szakmai segítségére és ő minden ügyfelével ilyen. Még eszembe jutott egy vicces sztori a "spiritualitás és a biztosítás" ellentmondásával kapcsolatban, hogy egy tanítóm mesélte, hogy ismert olyan jóst, aki állítólag jóslás után rendszeresen átküldte az ügyfelet a szomszéd szobába a férjéhez biztosítást kötni. :-))) |
||
:-))) 2010. jún. 27. vasárnap 19:58 /Szükséges-e a biztosítás?/ Köszi Izi. Valahol én is errefelé tendálok, de még nem vagyok elég tudatos, meg az önbizalom szintemen is van mit dolgozni. Igazából azért gondolkodtam ezen, mert most munkanélküli vagyok és hát ez az egy fajta meló merült fel mostanában (mármint biztosítási ügynök féleség) és valahogy ellenérzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert alap mentalitásommal ellenkezik, hogy spirituális életszemlélettel embereket dumáljak rá, hogy kössenek biztosítást (még ha ők nem is tudják, hogy valójában milyen ember vagyok.) Reménykedem ezért, hogy lesz, illetve van más lehetőség, csak még nem láttam meg. :-)) |
||
szégyen, bűntudatkeltés 2010. jún. 27. vasárnap 10:57 /Szégyen/ Én többek között azért indultam el önmagam keresése felé, mert éreztem, hogy valami nem stimmel belül. Hogy ugyanazokat a fájdalmakat okozom a gyerekeimnek, mint amiket én kaptam gyerekkoromban, vagyis pont olyan hülyén viselkedem velük, mint ahogy annak idején velem viselkedtek. Sokszor úgy érzem, hogy én is mérgező szülő lettem/vagyok. Amikor pl. veszekszem velük, mert éppen akkor úgy érzem, hogy nincs más eszközöm megértetni velük dolgokat, akkor látom magam kívülről és egy másik hang mondja belül, hogy "mekkora egy hülye vagy". Nehéz megbocsátani magamnak, ezeket az apró vétkeket. Ügyelek arra, hogy egy-egy ilyen elborulásom után megbeszéljük a dolgokat higgadtan és emlékeztessem őket, mennyire szeretem őket. Nem tudom, helyes-e, de alacsony önértékelésemet úgy próbálom helyrepofozni, hogy ha már észreveszem, hogy ilyen hülye vagyok időnként, akkor már nem lehetek annyira mérgező. De figyelem magam és a lányaim visszajelzéseit. Most úgy látom, hogy egész jól haladok, legalább is ami a velük való kapcsolatomat illeti. |
||
Köszi Anita 2010. jún. 26. szombat 16:22 /hogyan legyunk boldogok/ Remélem mielőbb eljutok odáig, hogy valóra váltsam azt, amit kívántál nekem. Talán csak egy pillanat, egy elhatározás kérdése. Egyre többször veszem észre, hogy lényegtelen dolgokat hajszolok és szerintem ezért érzem magam rosszul sokszor. Mert ezek az apró, boldog pillanatok számítanak igazán. Legalább is számomra. Persze az egóm igyekszik meggyőzni az ellenkezőjéről, azt mondja: "ne légy hülye, hiszen ennetek kell, felnevelni őket, ruhák, élmények, stb-stb." És egyre többször teszem fel a kérdést magamban, oké, hogy ezek kellenek, de milyen áron? |
||
apró, boldog pillanatok 2010. jún. 25. péntek 18:05 /hogyan legyunk boldogok/ Sajnos én még nem tartok ott, ahol Kavics22, de azt hiszem közelítek hozzá. Érzem belül, hogy lassan el fogom hagyni régi önmagam, persze most még szenvedek, mert nem merem elhinni, hogy tényleg van választásom. |
||
Hogyan lesz a gyerek? 2010. jún. 23. szerda 23:06 /Önismereti viccek/ - Anyu, anyu, tudom, hogy hogyan lesz a kisbaba - mondja az ötéves Juliska. |
||
Szia Jani!
Most nem merek technikát ajánlani igazán, épp most 2010. jún. 15. kedd 08:33 /Távirányítós televiziók vagyunk?/ Szia Jani! Most nem merek technikát ajánlani igazán, épp most vagyok abban a stádiumban, hogy kicsit pótlék lett nekem ez a spirituális gondolkodás, életvitel és meditációk. Ideig-óráig feldobnak, a változtatásban elindítottak, de a külső körülményeim mutatják, hogy belül még nagyon nincsenek rendben a dolgok. Tanácstalan is vagyok, hogy hogyan másszak ki a gödörből. Talán az a baj, hogy túlságosan akarok, pedig közben lazítanom kellene. Kriszti |
||
Szia!
Leginkább vezetett meditációkra kezdtem, még most is azoka 2010. jún. 09. szerda 19:27 /Távirányítós televiziók vagyunk?/ Szia! Leginkább vezetett meditációkra kezdtem, még most is azokat részesítem előnyben. Nyilván, mert egyébként még az én fejem is "tele" a gondolataimmal. De azért már eljutottam odáig, hogy önállóan is megy a meditáció, de ez nekem elég sok gyakorlásba került (több hónap). Eleinte rendszeresen bealudtam rajtuk. Ekkor rájöttem, hogy talán nem este kéne meditálnom, mikor már hulla vagyok. Ezért napközben meditáltam, de ezt is már csak akkor tudtam megengedni magamnak, amikor a gyerekeim már bölcsiben-oviban voltak. Szóval akkor tudtam fejlődni ebben, amikor a gyerekek nem voltak mellettem. Sajnos utóbbi időben, ha itthon voltak/vannak, már nem aludtak délután. Tehát meg kell keresni azt a napszakot vagy napszakokat, amikor van szabadidőd, de azért nem zavarnak és én pl. mp3 lejátszón szoktam hallgatni, inkább ülve, szintén az elalvást kerülendő. Kriszti |
||
Ha lenne önbizalmam, asszem nem itt lennék. :-)))
Kriszti 2010. jún. 09. szerda 11:42 /ÖNBIZALOM: a Boldogság,a Siker és az Önmegvalósítás Alapja. Neked van?/ Ha lenne önbizalmam, asszem nem itt lennék. :-))) Kriszti |