napsugár teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

napsugár teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Megtanultam elfogadni
2009. jan. 14. szerda 22:10
/Munkába menet/

Megtanultam elfogadni, bármilyen munka jön felém, azt elvállalom, mert tudom az engem tükröz.
Ebből kifolyólag, teljesen természetes, hogy minden munkában megtalálom a szépséget. Már nem értem miért van munkanélküliség, hiszen nekem a munka megtalálása nem jelent problémát.
Minden munkám emberekkel kapcsolatos és nagyon sok színű.
A befogadás, elfogadás képessége, az nagyon jó dolog.
Szeretném ha megtanulnám az élet minden területén ezt az áldást.

Megtanultam elfogadni
2009. jan. 14. szerda 22:10
/Munkába menet/

Megtanultam elfogadni, bármilyen munka jön felém, azt elvállalom, mert tudom az engem tükröz.
Ebből kifolyólag, teljesen természetes, hogy minden munkában megtalálom a szépséget. Már nem értem miért van munkanélküliség, hiszen nekem a munka megtalálása nem jelent problémát.
Minden munkám emberekkel kapcsolatos és nagyon sok színű.
A befogadás, elfogadás képessége, az nagyon jó dolog.
Szeretném ha megtanulnám az élet minden területén ezt az áldást.

Volt idő, hogy anyagiakban már nem kívántam volna többet
2008. dec. 07. vasárnap 17:13
/Ha meglenne mindened, de egyedül lennél (párkapcsolat), hogy éreznéd magad?/

Volt idő, hogy anyagiakban már nem kívántam volna többet, Volvóval jártam, épült álmaim háza, család vett körül és volt, aki papíron a társam volt, de soha nem éreztem, hogy valóban a társam lenne!
De olyan boldogtalan voltam, hogy azt érzetem, hogy nem bírom tovább, változtatnom kell!
Majd változtattam és azt hittem, hogy a boldogtalanság egyenlő a jóléttel és szép lassan mindent elveszítettem, a szeretteimet viszont nem.
Most anyagiakban nem bővelkedem, de fokozatosan azt is megtanulom, hogy kapom meg azt ami fontos nekem. Akik szeretnek, itt vannak körülöttem. Végre megtanultam örülni a dolgoknak, időnként boldog vagyok. Az igazira még várok, de tudom, itt lesz hamarosan.

Vasárnap délután
2008. szep. 17. szerda 21:47
/Meddig várjunk a szakítással / válással?/

Vasárnap délután volt , mikor a feleség elment a nőhöz.
Egy munkával kapcsolatban volt megbeszélésük, azon hamar túljutottak és elkezdtek beszélgetni.
Hogy élik a mindennapokat, hogy zajlanak a családi programok, ilyenekről.
A nő kb. 30 évvel ezelőtt, kollegája volt a vendég férjének.
A férj most is fiatalos, sőt, kisfiús alkatú és arcú, valahogy nem fog rajt az idő.
A feleség az ötvenes éveinek elején jár, korának megfelelő állapotban, kissé telt, erős csontozatú.
A nő, a feleségnek dicsérte a férjet, milyen jól néz ki, szinte semmit nem változott a hosszú évek alatt.
Erre a nő kifakadt, igen, ehhez kellett valaki más is. Elmesélte, hogy férjének másféléve van valakije. Úgy jött rá, hogy a férfinak teljesen megváltoztak a szokásai. Mióta a harmadikkal összejött, adott magára, már nem gyalog közlekedett a városban, hanem autóval, figyelt arra, hogy öltözik. Mikor a feleség rákérdezett a férfi bevallotta, hogy összejött a kolléganőjével. Azóta megmondja a feleségnek, hogy mikor akar a barátnőhöz menni. A férfi nem érti miért van az, ha hazamegy egy kirándulásból amit a barátnőjével tett meg, a feleségnek miért nincs kedve még az nap a férjjel megnézni egy balatoni naplementét, egyszerűen nem érti.
A feleség kérte, hogy a hétvégéken a férj legyen a családdal, akkor ne találkozzon a barátnővel.
A házaspárnak van három gyermeke, a nő őket nem avatta be a történtekbe, de úgy érzi a gyerekek tudják. Őrlődik, elmondja, vagy sem. A férj azért is haragszik, hogy a barátainak elmondta a nő. A feleség elvesztette a munkáját, nem talált másikat, a házassága is romokban, önbecsülése semmi.
A férfi feleségének azt mondja nem tudná a feleséget elhagyni, de azt is, hogy a barátnőjével sem teheti ezt meg. A feleségnek fogalma sincs mit tegyen. Míg ezt meséli kitör belőle a sírás.
Igy élnek másfél éve. A feleség vár, majd csak vége lesz. De, hogy meddig bírja, azt nem tudja.
A nő elgondolkodott és elszégyellte magát, mert egy másik kapcsolatban ő volt a harmadik.

Már vannak saját céljaim.
2008. szep. 06. szombat 15:12
/Kérdezz önismeretről!/

Életem 45 évét így éltem, célok nélkül. Mások vágyait, céljait, valósítottam meg, mert sajátom igazán nem volt.
Csak úgy egyszerűen, voltam, sodródtam, megfeleltem másoknak, legalábbis törekedtem rá.
Nem is értettem mit keresek itt, szenvedtem, elvágyódtam.
Egyszer csak feltört, hogy így nem tovább! De még messze voltak komoly célok, először önmagamhoz kellett eljutnom, önmagam kellett megtalálnom. Ez elég sokáig tartott, több év is eltelt mire azt hittem már elég tudatos vagyok, azután arra is ráébredtem, hogy tévedtem, tudatosságom nem volt stabil.
Már vannak saját céljaim. Céljaim megvalósítása közben sokat tanulok, megélem a szélsőségeket, majd rátalálok az arany középre is.
Letöltéseket ajánlok: tudatosság letöltését, életút letöltését, földi lét tudatosítását.
Sosem késő célokat kitűzni, majd megvalósítani!
Én is a Huszti Sanyitól tanultam : )

Talán az a baj
2008. aug. 22. péntek 15:04
/Meddig várjunk a szakítással / válással?/

Talán az a baj velem is, hogy itt a földön keresem a földöntúli szerelmet. Teljességre vágyom egy kapcsolatban. De miért, mikor egymagam teljes vagyok?
Ezt kellene tudatosítanom végre.
Hiszen minden bennünk van.
Azért dolgozom magamon, hogy végre teljesnek érezzem magam.
Vagy ha én teljes vagyok, akkor a másiktól már nem is várom el, hogy ő álltal legyek teljes.

Onnan tudom, hogy legbelülről jön...
2008. aug. 22. péntek 14:55
/Meddig várjunk a szakítással / válással?/

Onnan tudom, hogy legbelülről jön, hogy már nem gondolkodom, kitör,feltör egy nagyon fájó érzés ami megállíthatatlan,
sodor és már eszedbe sincs más lehetőség. Ha még egy napot maradnék, hallgatnék, akkor megörülnék vagy belehalnék a fájdalomba.

Érzed nincs tovább.

Kártya
2008. aug. 19. kedd 12:50
/Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi!/

Fogalma sem volt mit tegyen, a lánya szavait ismételgette magában.
- Miért nem gondolod meg jobban mihez kezdesz, kapkodsz összevissza!
Többször visszacsengett a fülében és elgondolkodtatta, tényleg így van?
Mert tényleg össze kellett kapni a már magát, élete főbb területein csődöt vallott évek óta. Mit mond a kártya?

Köszi
2008. aug. 19. kedd 11:59
/Létformák/

Azt hiszem felébresztettél, köszönöm!

Bánat
2008. aug. 19. kedd 11:53
/Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi!/

Már egy év is eltelt, mióta leírta ezt a történetet, elgondolkodott mi változott benne ez alatt az idő alatt.
Újra elolvasta, amit arról írt, amit akkor érzett.

Már régóta figyelte őket, azt is tudta, hogy harminchat éves házasok.
Sok fiatal pár megirigyelhette őket. A kapcsolatuk nagyon is élt, volt benne szenvedély, kedvesség, humor, szavak nélkül is értették egymást, tehát mindaz, ami egy jó kapcsolatban. Valahogy több volt, mint az átlag, ahogy évődtek egymással, mintha fiatal házasok lennének.
Szóval figyelte őket és egyszerűen nem tudta visszatartani a könnyeit, úgy tett mintha a nap sütött volna a szemébe, és attól könnyezne.
Irigyelte őket ezt kénytelen volt bevallani, mert neki egyszerűen nem ment a párkapcsolat.
Olyan befeléfigyelő típus volt, sokat gondolkodott ezen, már tudta az okát, de nagyon nehezen ment a változtatás. Egyszerűen a férfiakat vetélytársnak tekintette és borzasztó kritikus volt. A pasik ezt nem szerették, nem is értette, ő csak egyszerűen őszinte volt, úgy ahogy gondolta megmondta a véleményét. Egyszerűen ilyen volt és kész, nem tudott olyan cicásan kedveskedni, ahogy mások, körbeudvarolták a pasit és közben eljátszottak egy szerepet. Ez neki nem ment.
Először zavarta, hogy mindenkivel kudarcot vall, de egy idő után úgy gondolta, aki őt szereti, az úgy szereti, ahogy van, mit tegyen, nem bújhat ki a bőréből és tudta, hogy ő tudat alatt nem is akar senkit, nem bírja a korlátokat. Arra is rájött közben ez nem az ő kudarca, inkább azoké, akik nem bírják a mércét. De ahogy a házaspárt figyelte visszagondolt házasságára, persze már azt is analizálta miért és miért történt az, ami húszonhat év után elváltak. Így alakult, ekkor kapta meg tálcán a szabadságot és élt vele. Annyi keserűség lakott a szívében, amit csak nagyon lassan tudott oldani, ki nem sírt könnyeitől nehezen vált meg, de lassacskán ez is sikerült. Még mindig őket figyelte, valami ürügyet keresett és bement a házba. Bement a mosdóba és rátört a zokogás. Még soha eddig nem fordult elő, hogy irigykedett volna más boldogságára, de most olyan erővel tört fel benne a fájdalom, hogy egyszerűen meglepődött saját magán. Pedig azt is látta, hogy a nő miként ügyeskedik, kedveskedik, csakhogy megtartsa férjét. Ez nem tetszett neki. De azt gondolta nem az ő dolga, ha a nőnek így jó, tegye. A férfi sem volt az a mintaférj, de ez sem rá tartozott.

Hát igen, örült mert úgy érezte sokat változott ez alatt az egy év alatt, de van még mit tennie.
Sokkal nyitottabb lett, ez a nyár felszabadította, már nem zavarta, ha nem fogadják el, igyekezte jól érezni magát.
Már annak is örült, mikor az üzletekben járva, nem nézték ellenőrnek. Mert bizony valami sugárzott
belőle, valami szigor, kemény határozottság, remélte ez már a múlté.
Az érzelmek elengedése, befogadása, kimutatása, finomság, lágy nőiesség, ezek leckék voltak még számára, de komolyan dolgozott rajt.
Persze volt még mást tanulnivalója is a pénzzel való bánás, na ez is mielőbbi változtatást kívánt tőle.
Tudta csak rajta múlik ez a feladat.