Bosszújuk ? Passzív . Hagyják , hogy olyanok legyünk , amilyenek vagyunk , sőt még olyanabbá váljunk azáltal , hogy a lehetőségcsokrunkból a dögevőt fejlesszük kultúrává , ( színesítsük , felragyogtassuk különféle változatait ) , és nem más szeretetközelibbet . Ezzel ráadásul a hozzá kapcsolódó tulajdonságokat (érzéketlenség , együttérzés korlátozottsága ,szűklátókörűség , stb . ) is fejlesztjük , a valóságunkba építjük , a velük kikövezett úton járunk és járhatunk , és ez visszahat ránk . Ilyen irányban akarunk többek lenni ?
Evolúció : hisszük , mert azt a belső meggyőződésünket erősíti , hogy mi vagyunk a csúcs . Van amire az emberi létforma a legalkalmasabb , mert nem lenne , ha nem így lenne , de még a középkori lényrangsor is hasznosabb volt , hisz fejlődésre ösztönzött , és orronfricskázta a természetipró önzésünket , leírva azt , hogy nem csak mi vagyunk hatóerők ebben a diliházban , amint azt tapasztaljuk is ma már egyre erőteljesebben .felacso

Gyengeségből&gonoszságból . Nem merem szembesíteni a másikat az általam vélt igazsággal , ezért az általa elvárt valóságképet erősítem meg .
Nem hiszek az emberek fejlődőképességében ? Inkább csak nem tudom megállapítani , hogy kész-e már a világképmódosításának következő lépcsőfokára felhágni.
Na meg a lustaságom . Ha meg , megérett rá , akkor tőlem vagy mástól nem is tud mást tapasztalni ,(tegyek én vagy más bármit , bár bármit nem tehetek ) mint ami előrelendíti .
Egyébként meg gonosz dolog valakit ráhagyólag vagy tevékenyen megtévesztve álomvilágban hagyni , bár előre nem tudhatom , hogy a szemléletváltásba belepusztulna - e . Minősített esete ennek , ha hasznot is húzok belőle , és fokozottabban az , ha még élvezem is .
Tegyem vagy ne tegyem ? Amíg gondolkodnom kell rajta , addig inkább ne . Ha meg nem én cselekszem , akkor meg úgyis tudom a választ . felacso

Magamba fordulva rájönnék,hogy semmi értelme-érzelme megtennem azt,amit erre a kérdésre a jelenlegi,(nem halálközeli) tudatállapotomban adnék meg,mint választ.

Amikor már nem kell , akkor már minek ? Ha meg a kölcsönhatásban feltámad a másikra való szükség , akkor jön az egymástól való eltaszítódás .
Eszményi jó lenne , ha mindig az éppen mellénk bevonzott munkatárs , ügyfél , szerető stb. felé egyforma kedvvel tudnám fordítani a figyelmemet , természetesen a kapcsolat jellegéből fakadó eszközökkel . De én válogatós vagyok . Némely emberekkel való együttléttől viszolygok , mint gyerekkoromban az émelyítő paradicsomleves evésétől . Mégis időnként bele kell kóstolni a nemszeretem helyzetekbe is , mert ha csak az édességeket választom akkor elhízom és beteg leszek .felacso