Hát, milyenre? Mondjuk szerintem a böjt pontosan erre szolgál. Vagy elvonulni egy barlangba hónapokra (vagy aluljáróba tetszés szerint).
De segédeszközöket az emberek évezredek óta fedeztek fel maguknak a világ különböző tájain. Legutóbb talán épp svájcban.

"Szerintem ,akik elérik már nem beszélnek róla." - miért nem? túl személyes lenne? :) én még azért várok itt válaszokat.

Viszont Szepes Máriától találtam még régebben egy ilyet, ezt magyarázza meg racionálisan aki tudja:

"Sohase felejtsd el: a megvilágosodás mindig akkor érkezik el valakihez, mikor léte legmélyebb sötétségében hiszi magát, s a fény reményéről is lemondott! Állapotát azonban élesen megkülönbözteti a valódi morális összeomlástól alázatos, kitartó szolgálata, amelyet a világosságból való látszólagos kirekesztettsége ellenére is tovább folytat, sokszor hosszú, vigasztalan éveken át."

"Akik meg beszélnek róla, azok pedig igen messze vannak tőle..." - "amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor van legközelebb a hajnal".

egy kérdésem lenne hozzád. a megvilágosodásodat kiváltó körülmények között volt jelen valamiféle önzetlen szeretet benned?

Én csak a vicceket veszem komolyan :). Egyébként pár éve láttam, de akkor nem tűnt fel benne semmi spirituális, westernekben ritka azért sajnos (mondjuk kivéve a Kurosawa átiratokat, vagy van még ilyen?). De jó kis írás, lehet egyszer még kedvem lesz megint megnézni, úgy.

Egyetértek, viszont akkor én hozzátenném, hogy minden ember bódhiszattva kell hogy legyen ha így vesszük... Miért ne lenne meg ez bárkiben? Mindenkiben ott kell lennie az erre való "képességnek"(??), csak ki kell váltódnia valami által, bárki, bámelyik pillanatban megvilágosodhat, ha olyan hatások érik. Lehet az böjt, vagy különböző módszerekkel testünk fizikai határainak feszegetése, vagy szerintem az önzetlen szeretet-re való képesség elérése is lehet egy kulcs. Vagy minél több ilyen dolog együttállása.