...amikor a logikus döntéssel jártál rosszabbul? Amikor felülbíráltad a halvány kis sejtés-jelzést magadban az eszeddel, és ráfaragtál?

Magad is írtad valamelyik hsz.-ban, hogy az elme nem lát mindent át. Az elme és az ő logikája olyan mint egy adatbázis, és hozzá sablonos megoldási minták. De csak abból lehet logicázni, amit már átéltél. Teljesen új élethelyzetekben a logika becsődöl.

Erika: Nézd meg ilyenkor a bioritmusodat. Szoktak számolni a három ismerten kívül intuíciós ciklust is, az a leghosszabb. Magam is a mélypontján vagyok két napja, és úgy érzem, mintha elhagytam volna a GPS-emet (hehe, úgy is lehet írni, hogy GP-eszemet :)

Én a belső hangomat úgy hívtam elő, hogy feltettem a kérdést, és mondtam rá valamit magamban, amit már intuícióban úgy is éreztem, csak megfogalmaztam szavakban. Így ment egy ideig, aztán egyszer csak meglepődtem, mert a saját hangomon olyan válasz jött, amit nem én raktam össze elméből. Csak néztem körbe akaratlanul, hogy ki a franc volt az...

Lehet, hogy egy idegen hangot szerencsésebb lenne használni, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni. Lányoknak James Bond, vagy Batman... nekem meg valami búgós női hang lenne jó, csak most már macerás lenne átszokni rá...:DDD

Az intuíció bizony érzésként jön a szívcsakránál (kinek lejjebb, ha lejjebb csúszott a szíve...:)

A felismerés pedig gondolat, kétely és minden előzmény nélküli "tudás" formájában a fejben.

A kettő jöhet együtt is, vagy valakinél jellemzően inkább az egyik. A felismerésről nincs mit írni - egyszerűen halál biztos vagy benne, hogy úgy van. No, de aki agyalásra hajlamos, mindjárt beindul nála variálgatás, vagy ha nem gyakorlott befelé figyelő, akkor nem veszi észre, hogy előzmény nélküli a fejében a felismerés.

Az szívcsakra a megbízhatóbb és magasabb rendű információ vevője, a szívcsakrába (asztrális sík) a buddhiból tükröződik le az információ (ez már Akasha szint), míg a felismerés csak a felső Manaszból jön (a buddhi alatti síkról). Nagyon kellemes kitáguló, kinyíló érzés a mellkasban, kifelé és befelé is teljesen átjárható lesz a szívcsakra. Lehet áthatása a szolár és a szívcsakra közötti részre is, a gyomorszáj környékén.

Az ősbizalom érzete, isteni bizonyság, így van/lesz jó érzés, a saját utad megtalálásának, követésének a kellemes érzete - ha jó a döntés. És ellenkezőleg - ha nem jó, akkor összehúzódnak a mellkas belső izmai, és egy szűkölő érzésed lesz, ami a szorongáshoz hasonlít, de mégsem az. Egyszerűen kevésbé átjárható, vagy befogadó lesz a szívcsakra. Ha váltogatod a két döntést magadban, elképzelve a következményeket - a különbség világosan érzékelhető. (Szerelmi ügyekben azonban nem tanácsolnám még így sem, mert garantáltam becsapjuk magunkat, ehhez már nagyon profinak kell lenni :)

DE: Semmiképpen nem tanácsos rossz hangulatból végezni az ilyen ellenőrzést, amikor magad alatt vagy! Előtte fel kell töltődni, Etalon Állapotba menni, érzelmi tisztítást végezni! Hogy ebből a jó állapotból lehessen világosan érzékelni, hogy mi a rosszabb döntés. (Egy rossz állapothoz képest egy kevésbé rossz is jónak tűnik, de attól az még nem a jó döntés, csak megkönnyebbülsz kissé, ha erre gondolsz a jelenlegi nyomorúsághoz képest).

Tehát lehetőleg egy feldobottabb állapotból kísérletezzünk az intuíció észlelésével, és döntésellenőrzéssel.

Hja, még hozzáírom, hogy belső hang formájában is jöhet a helyes információ, de ez megérne egy másik hozzászólást. És akkor még ott vannak az álmok is.

Alfa tudja, hogy én nem akarom bántani. Vagyis tudjuk mind a ketten, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyen.

De itt a demonstráló példa, hogyan lehet félreérteni a szöveget... semmi bántás nincs benne, csak egy kis gondatlan fogalmazás. És úgy tűnik, hogy durva, még nekem is, így visszaolvasva.

De örülök, hogy megvilágosodtál! :DDD

Egy kis különbség azért van köztünk. Én (vagy itt a legtöbbünk) már használta a bal agyféltekéjét, és most úgy üzemmel a jobbjában, hogy többé-kevésbé beintegrálta a balt.

TE meg még most fogsz csak úgy igazából átmenni a jobb féltekédbe, amikor rájössz, hogy a világ sokkal több, amint aminek a bal agyféltekéből látszik.

És abban igazad van, hogy jó lenne mind a kettőt használni. A mitomániának én sem vagyok híve.