Erika!

Én azt gondolom azért kell ez a sok elő készület, mert eddig egész más életed volt.
Egy másik blogban már beszélgettünk arról hogy nem tudsz átlagos nő lenni.
Ott azt írod, hogy egy picit zokon vetted amit írtam. Ez nem baj, de azért elgondolkodtató, mert ezek szerint tényleg gondod van a korlátokkal keretekkel önfeláldozással. Hiszen tudod? Ahol fáj, ott a bibi.
Azt írod, hogy sokat beáldoztál már pénzt ,energiát, időt, aztán levontad a tanulságot, miszerint nem tudsz átlagos, sablon nő lenni.
Na de! Mi van akkor ha neked az egyik legfontosabb dolog az életedben hogy megtapasztald azt hogy mit jelent lemondani valamiről, vagy az önfeláldozást?
Akkor hogyan éled ezt meg?
Most gondolkodj egy kicsit a sors szemével, vagy ha úgy könnyebb gondold végig , hogy édesapád néz onnan fentről, és segíteni szeretne.
Tudja, hogy neked meg kell tapasztalnod a korlátokat, az önfeláldozást, és az már kiderült, hogy átlag nőként nem megy, egyszerűen nem tudod így ebben a formában felvállalni.
Van ilyen . Talán előzőleg, előző életedben már ezt kipróbáltad, és akkor sem ment. Minek pazarolnál el még egy életet, de akkor hogyan?
Édesapád szeret téged, nagyon szeret, ahogy Isten is, és azt gondolja, hogy talán jobb is ha nem lesz családod. Így megéled a lemondást, és talán még boldog is leszel.
Csak hogy az emberi egó mindent akar, és te érzed, hogy ez sem igazi, így sem jó. Szerintem itt tartasz most,
Sok út van. Például jön egy szerelem Egy olyan szerelem, ahol a másiknak már a hangja is elbűvöl és úgy érzed, egész életedben őrá vártál, úgy érzed,mindig akarod ezt a hangot hallani. Minden mozdulata, gesztusa a szívedig hatol. Ha vele vagy, boldog vagy, és nincs olyan akadály amit ketten le ne győznétek..
És akkor kiderül, hogy beteg.
Az állapotán segíteni nem lehet, de gondos ápolás során még akár 30 évig is élhet.
Nos? Mit tennél?
Ott hagynád? Nem!! Dehogy!!!
Hát akkor?
Ezután csak arra fogsz figyelni, hogy neki jobb legyen? Lesed minden gondolatát?
Mit kapsz cserébe?
Szeretetet!!! Boldogságot!!!
Nem is olyan nehéz ez!!!!
-és most szeretném óriási nagy betűkkel írni, de nem lehet, hogy ez csak egy példa.
Megtörtént eset ugyan, de a Te számodra most csak mint példát mondtam el.

Igen, ha téged nem zavar , akkor valóban mások is tanulhatnak, másnak is jól jöhet ez a beszélgetés.
Noa

Tudod még csak most ébredezek mély gyászomból én is, pedig áprilisban hat éve lesz már.
Nekem a gyász minden fázisához egy egy év kellett, pedig én nem maradtam egyedül.
Szóval nem könnyű,de érezni fogod hogy mikor van vége.
Egy napon felébredtem, igaz kellett hozzá egy észhez térítő szívinfarktus is, de újra vannak terveim,újra gondolkodom, mérgelődöm, élek.
Már nem éget a fájdalom ha leülök a kedvenc cseresznyefánk alá, hanem azt tudom mondani, jól van így.
Mára békesség van a szívemben, de még egy évvel ezelőtt sem mondhattam ezt el.
Nem segít ha a barátokhoz mész, az sem ha halott látókhoz. Nem volt jó a csend, de a nyüzsgés sem.
Egy szerettünk elvesztése a legnagyobb beavatás amit földi ember megélhet.
Noa

Én a férfi és női szerepek nem megfelelő megélésére gondolok. Nincs Nap (férfi,apa , főnök) az életében akire felnézhetne,vagy pedig ő akar az lenni.
A szélütés alatt agyvérzést értel?

Tudatosan valóban sok mindent megváltoztathatunk, de abban már nem vagyok egészen biztos, hogy ezt pánik helyzetben is tudjuk alkalmazni.
Egyébként én is Bak vagyok, és nem is nagyon tudtam ezt elfogadni sokáig.
Mi az hogy nekem kellenek a keretek a szabályok, hiszen amióta az eszemet tudom ezek ellen küzdök.!
Mégis ha bele gondolsz, valószínűleg jó matekos vagy , mert ott megtanulod a szabályokat és azok alapján már egész jól elboldogulsz.
Viszont sosem tudtam rajzolni , kézimunkázni, mert ahhoz már kellett volna egy kis képzelő erő.
Főzni is úgy főzök, hogy ebből ennyi kell abból annyi, de hogy én találjak ki valami újat , azt már nem.
Noa